Lake Mary a szomszéd medvék otthona

A héten volt szerencsém kóborolni kicsit Lake Mary környékén. Ez egy a kertvárosi lakóövezet és egy környezetvédelmi terület törvénytelen gyermekeként kialakuló érdekes valami nem hazudtolja meg az amerikaiakat és Floridát. Először is itt nem nehéz tóparti házat szerezni, tekintettel arra, hogy a terület milyen mocsaras és nedves. Jobb esetben nem jársz úgy mint a Lake Rose-ban lakók. A „ban” itt helytálló, mert a Lake Rose helyén egy kis lakópart volt egy Porsche bemutatóteremmel, amíg a talaj be nem szakadt alatta és el nem nyelte helyet teremtve ezzel egy újabb tavacskának, aminek ugyan senki nem érezte szükségét viszont sokan bosszankodtak miatta. Rose akiről a nevét kapta a tó az első volt aki észrevette a föld nem szokványos viselkedését – értsd süljed, szakad, omlik – és figyelmeztette a többieket, hogy ahogy itt mondjak: „It’s good time to panik…”

Ha már vettél itt egy házikót – házikó alatt valami ilyesmit értenek :

Vagy ilyesmit:

Esetleg ilyesmi:

akkor rendben vagy, de a kedvencem talán ez. Nem csak a kosárpalánk miatt, de a teljes kivilágítással rendelkező teniszpálya miatt is, ahonnan azért hiányzik nekem egy elektromos eredményjelző és Juan aki egy magas székhez van csavarozva, hogy mindíg ott legyen ha játszani van kedve a lakóknak:

Ha ilyen házban laksz akkor már csak emiatt kell aggódnod:

A természetvédelmi terület egyik velejárója ugyanis hogy ott van a természet. Mr Monk-tól tudjuk, hogy a természet koszos, az itt lakók azt is tudják, hogy bosszantó, sok munkát ad, és néha veszélyes.

Kezdetben azt hittem ez is az amerikai túllihegés része. Madarakat és töménytelen mennyiségű mókust láttam ugyan, na de kérem…. Bár az tényleg veszélyes, ha egy mókus megdobál félig rágott tobozokkal, vagy a Grean Peace-től tanultak alapján 25-en összeláncolják magukat és keresztbefekszenek az úttesten, tiltakozva az átmenő forgalom zajártalma ellen. Komoly balesetek lehetnek belőle és utána kocsit kell mosni…

De aki ide költözött arról azt feltételezné az ember, hogy látta a „természetet”. Gondolom nem az történt hogy egy kedd reggel felébredt emberünk, belebújt neonzöld téliesített versenypapucsába, kitántorgott a konyhába meginni reggeli ébresztő kávéját, és meglepetten tapasztalata, hogy az éjjel beköltözött a szomszédba a természet. Hozta a 45 millió fáját, mindegyiken 3 mókussal, aljas sunyi módon kinőtt a fű, és patakok csörgedeznek, amik tavakban végződnek a kert végében. Szóval szerintem nem így volt, ezért nem kéne fennakadni azon, hogy itt a természet. Akinek nem tetszik irány a Havanna lakótelep.

Aztán kiderült, hogy a természet a kelleténél barátságosabb, és közelebb jön az emberhez, mint az elvárható lenne tőle.
Az egy dolog, hogy a mókusok megemelik a cserepeket és a padlásokon szórakoztató központot nyitnak – azaz ők szórakoznak és közben a termodinamika második törvénye érvényesül, röviden összefoglalva: az entrópia az idő előrehaladásával fokozódik.

De az egyik tulaj – mókuslövöldözés közben – vidáman mesélte, hogy a ház mellett lévő susnyásban szokott lakni egy medvecsalád… Idén csak 2 bocsuk volt, tavaly 3… Ez azért az indokoltnál közelebbi kapcsolatot jelent a természet „macisabbik” részével, amiről a rajzfilmek nem sokat mesélnek. A Mackó testvér más irányból közelített a problémához…

Mindenesetre van kijelölt túraútvonal, a túrázóknak közlekedési táblákkal kitáblázva. Ha nem látná az aszfaltcsíkon, hogy kanyarodik, akkor ott van 10 méterrel a kanyar előtt nagy sárga táblán nyíl, hogy az út kanyarodni fog, így az szúrja ki a monitoron hizlalt, szárjtott és pirosított édes pici szemecskéjét ...

Az út ilyen helyeken kavarog:

És néha a kapcsolat a természettel igazán gyümölcsöző:

Mindenesetre egy szép környék 30-40 percre Orlando-tól.