Szemezgetés a hétből

Vicces hét volt. Kedden hajnalban keltünk, és mentünk az SSA irodába egy igazolásért, hogy nem lehet SSN számom, ez kellett a jogsihoz. Tudtuk, hogy sokan szoktak lenni, így nyitás előtt egy órával ott voltunk, ami jó döntés volt, mert 20 perccel később már jókora sor volt. Azaz két jókora sor: az egyik az ügyintézéshez, a másik a kártya kiadáshoz egymástól 20 méterre külön ajtók előtt tekeregve. Mi beálltunk az ügyintézéshez – logikus első alakalom, ügyintézünk, kártyát nem kapok csak egy igazoló levelet - egy óra sorban állás után derült ki, hogy hiba volt…A biztonsági őr arcán a 140 kilós emberek elnéző mosolyával a másik ajtó felé mutatott, ahová az előbb ment be egész dél-amerika, hogy ott kellene lennünk… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Szerencsére 40 perc alatt végeztünk, mert a mi ügytípusunkhoz kevesen jöttek, de így is jól szórakoztam; a kedvencem a másik biztonsági őrbe oltott recepciós ügyfélirányító figura volt. 160 cm magas latino faszi egyenruhában, jelvénnyel, oldalán fegyverrel. Kért némi figyelmet, amire alapos oka volt, a hátsó sorokban ugyanis az elől ülőktől nehezen láthatták, csak a hangját lehetett hallani. Elmondta a szabályokat: ez egy szövetségi épület, az ő fegyvere lehet itt az egyetlen, akinél mégis van menjen ki, a telefonokat kapcsoljuk ki, ha valakinek a teloja bármilyen hangot kiad kivágja (az embert és nem a telefont). Én végig féltem azt a 40 percet, mert ha hoz egy kisszéket, vagy egy létrát simán le tudott volna fejelni… :o))))))

Szerdán láttam életemben először ELFOGYNI a ketchupot… Ok lehet, hogy ez másnak nem nagy dolog, de én még nem éltem meg ilyet. 1,13 kg ketchup ami nem beszáradt, nem lejárt a szavatossága, nem megbuggyant a melegben mert valaki balga módon a konyhapulton hagyja egy hétre – ugye Giusi – hanem ELFOGY. Talán köze lehet a dolognak ahhoz, hogy otthon vannak ÍZEK így nem kell rásegítenie Heinz bácsinak a speciális ízesítésű paradicsomszószával. De itt elfogyott… :o)))

Csütörtökön a jogsi miatt keltünk korán, 8.15-re volt időpontunk. Vittünk két levelet amin rajta volt a nevem – a cím igazolásához ezt kérték – egy esküvői meghívót és egy karácsonyi lapot. Még örültünk is, hogy csak kettő kell, mert több nincs ami postán jött volna. Persze jöhettünk haza, mert számla kellett nekik vagy hivatalos levél… Mikor mondtuk, hogy az nem az én nevemre jött közölték, hogy az mindegy… ?????? Így Judit nevére szóló levelekkel igazoltuk az én lakcímemet… Nem állítom, hogy ez normális dolog, de ránéztek a 2 levélre és kipipálták, hogy ez is megvolt.

Pénteken multikulti házibuli volt Serchio-val, a columbiai sráccal, aki szerint a legfontosabb angol szó a Fuck, amit különböző hangsúllyal kiejtve nagyon sok mindent ki tudunk fejezni, gyakorlatilag lefedi a teljes nyelvi készletet és a világ minden történését.
Ezen nyelvtörténeti paradoxon mellett a középkorúakon hullámokban áttörő „Menjünk Salsázni!” hangulat uralkodott el a társaságon. Így péntek esténként valószínűleg kubai stílusú Salsa órákra megyünk egy páran. Mikor még tánciskolában dolgoztam volt szerencsém azt is tanulni, kíváncsi vagyok mi maradt meg belőle. Te jó ég annak már 9 éve volt… Mindegy, nekem az is nyelviskola lesz inkább… :o)))

Szombatom pedig Wedding Shower-re hívtak minket. Ez azért megér pár sort, itt ugyanis intelligensen kerülik ki, hogy az ifjú párnak a 4. ugyanolyan kenyérpirító vagy robotgép kibontásakor is ugyanolyan, hálától eltelt arccal kelljen a „rokon-barát-ismerős”-re nézni, mintha valóban értelme lenne az ajándékának és már az első kibontásánál sem kerekedett volna el a szeme, hogy mi ez a sz*r…
Szóval a kiválasztott boltokban az ifjú pár összeállít egy listát amin van 2$ -os ajándéktól 500$-os ig minden, ki mennyit szán rá választhat. Ha valamit megvettek a rendszer jelzi, hogy ne legyen belőle kettő. Csak bemész a boltba, az ügyfélszolgálaton elmondod a nevet, hogy kinek az esküvői, babaváró vagy egyéb ajándék listája kellene, amit kinyomtatva a kezedbe adnak és mehetsz válogatni.

Ennyit a hétről...