angol - utak

Ok… Az elmúlt négy napból háromban szakadt az eső… végre van időm írni… :o))


Megvolt az első hetem angolon, így már tudom, hogy nem heti 4 napot fogok járni, csak kettőt. A másik két napon olyan szar a tanár, hogy csütörtökön az első fél óra után a teremben kezdtem szemmel kutatni BÁRMIT, amivel fel tudom vágni az ereimet… Még 30 perc és már ott jártam, hogy egy 2 hete döglött varjú is megteszi, ha találok egyet az udvaron, az sem zavarna ha rózsaszín tornadresszben lenne csak legyen hegyes a csőre…
Szóval marad Ben, hétfőn és szerdán aki viszont király. A másik két napon – meg minden más szabadidőmben legalább egy hónapig – marad a tesztkönyv és a nyelvtan úgysem tudok még semmit az igeidőkről…

Múlt alkalommal írtam, hogy pirosnál lehet balra fordulni és ez király, nos azóta röhögök… ugyanis ha nagy a forgalom a MINDEN nagyobb kereszteződésben áll 3-4 ember stoptáblával a kezében, ha valaki át akarna menni azok kiállnak a kanyarodó autó ELÉ, életükkel és vérükkel – no meg Florida közúti közlekedési szabályaival – védeni a fehér holló típusú gyalogosokat.

De ez semmi ahhoz képest, amit az utakon látni. Imádom, ahogy itt az emberek utaznak. Egy hatalmas busz – értsd busz, mint egy 30 személyes turistabusz átalakítva egy családnak – ami mögé rúddal rögzítenek egy tracket - egy platós kisteherautót. De a non plus ultra amikor a track egy tréleren van és a platón is van valami amivel közlekedni lehet, néha egy motor de gyakrabban egy golfautó, hiszen a luxuskempingben is közlekedni kell valamivel, nem lehet csak úgy sétálni, meg persze golfpálya úgyis csatlakozik hozzá…

És ez semmi a vasárnapi élményemhez képest. Sávot váltottam az autópályán és ezt láttam magam előtt:

Nem jó érzés. De aztán kiderült, hogy csak vontatják… :o))