Kilövés

Ok. Én ott voltam… A fagyás nyomok bizonyítják… Ja és fényképeim is vannak…

Bár egy része a NASA-tol...

Azt vártuk, hogy ezt lövik ki...

Nem történt meg...

Elég kemény este volt… Fél éjfél körül indultunk, mert az őslakosok szerint akkora dugó szokott lenni, hogy ha éjfél után indulunk 4.39-re nem érünk oda, és most még Daytona-i futam is volt meg este Super Bowl…

Szóval 11.30 körül elindultunk. Csak a legszükségesebbek voltak nálunk, kb. annyi cucc, mint amivel egy kisebb falu elindul, amikor hírét veszik, hogy egy mesebeli szörny jön elpusztítani évszázados, szeretve tisztelt településüket, és csak egy hetük van a vagyonuk menekítésére. Hogy egy kilövéshez minek kellenek anatómia kártyák, vagy az USA 44 elnökének rövidített életrajza tanulókártyákon, azt ne kérdezzétek, de amikor bepakoltam még volt értelme…

Azt csak halkan jegyezném meg, hogy az élelmiszerállomány gerincét a kávé mellett mogyoróvajas-banános szendvics adta, ami kimondva ijesztő, de emiatt érdemes Amerikában gyereknek megszületni és nem tinédzsernek.

Szóval már 5 perce úton voltunk arcunkon megelégedett mosollyal, hogy IGEN van forgalom, és ez még csak a város, akik innen mennek, juhé, egy csomó őrülttel együtt megyünk a kilövésre… Azonban egyszer csak elfogyott a többi őrült… Ott autóztunk az 50-esen aztán az 520-on egyedül, mint a legkisebb kisujjam. Már éppen fel akartam ajánlani, Juditnak, hogy énekeljünk Old MacDonaldról akinek a farmja volt, vagy az „Óhájót”, mert aki eltéved és egyedül bolyong olyanokat szokott, amikor elértük az A1A-t ami az Atlanti Óceán mellett megy végig és azon már volt 2 motoros és egy pick-up. Arcunkon egy ideje a bizonytalanság ült, az enyém már egy kicsit zsibbadt is tőle, de ott volt a kezemben a telefon, a Google Maps jelezte, hogy a jó helyen vagyunk, az óra pedig mutatta, hogy csak 3 órával vagyunk korábban ott, mint terveztük…

Röhejesen festhetett, amikor egy golfkocsit követtünk, de ahová a térkép vezette az sorompóval le volt zárva a security bácsi pedig megmutatta merre menjünk – biztos akart lenni benne, hogy elmegyünk. Némi tekergés után megtaláltuk a Yered Park-ot ahová igyekeztünk.

A következő 3 óráról csak annyit, hogy rajtam 5 réteg ruha volt és elvben a hőmérséklet 49 F volt, de fagyási sebeket hallucináltam magamra a végére. Én nem értem mi van itt… Otthon nem zavartak a -15 fokok, kiástam az autót a hó alól, folyt rólam a víz aztán rámdermedt de nem zavart úgy, mint itt a 49 F ami 9,4 C fok. Megtanultam még 6.-ban földrajzon, hogy az óceán éjjel visszasugározza azt a hőt amit nappal elnyelt, nem hűl le annyira a levegő, part szél, bla-bla. Innen üzenném Farkas Gyula tanárúrnak, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

Szóval fáztunk. Felkészülten, nagyon elszántan és iszonyatosan összefagyva vártuk a 4.39-et. 10 percenként ellenőriztem a CFNEWS13-en – helyi newsTV – hogy minden rendben megy-e, és igen. Bár a kilövés esélye a napközbeni 80%-ról előbb 60%-ra aztán 30%-ra esett de minden a tervek szerint ment.

Mi is a tervek szerint vártunk:

Gondoltam direkt jó, hogy 3 órával előtte ott vagyunk, egy budapesti tűzijátékon ekkor a jobb helyekért már pokrócos területfoglalás, könyökharc vagy anyázás megy. Itt az emberek melegedtek az autójukban és a kilövés előtt 30 perccel elkezdtek szálingózni.

Közben kis őrhajók cirkáltak előttünk védve a területet az ellenséges békaemberektől akik suttyomban el akarták fújni a begyújtott rakéta lángját.

A végén azért eléggé tele volt a park.

még szuperhősök is jöttek:

Aztán 4 perccel a kilövés előtt a tömeg felállt és hazament… Csak így… Mindenki a neten volt, látták, hogy törölve a kilövés a felhők miatt… felálltak és hazamentek…


Kilövés ugyan nem volt, de kiderült, hogy művészien tudok fázni.

Az egyszerű világító pontokból remegő kézzel és hosszú záridővel szemüveget tudok rajzolni az égre, felhívva a NASA figyelmét, hogy az időjárás jelentést máskor nézzék meg jobban. :o)))