Kilövés

Ok. Én ott voltam… A fagyás nyomok bizonyítják… Ja és fényképeim is vannak…

Bár egy része a NASA-tol...

Azt vártuk, hogy ezt lövik ki...

Nem történt meg...

Elég kemény este volt… Fél éjfél körül indultunk, mert az őslakosok szerint akkora dugó szokott lenni, hogy ha éjfél után indulunk 4.39-re nem érünk oda, és most még Daytona-i futam is volt meg este Super Bowl…

Szóval 11.30 körül elindultunk. Csak a legszükségesebbek voltak nálunk, kb. annyi cucc, mint amivel egy kisebb falu elindul, amikor hírét veszik, hogy egy mesebeli szörny jön elpusztítani évszázados, szeretve tisztelt településüket, és csak egy hetük van a vagyonuk menekítésére. Hogy egy kilövéshez minek kellenek anatómia kártyák, vagy az USA 44 elnökének rövidített életrajza tanulókártyákon, azt ne kérdezzétek, de amikor bepakoltam még volt értelme…

Azt csak halkan jegyezném meg, hogy az élelmiszerállomány gerincét a kávé mellett mogyoróvajas-banános szendvics adta, ami kimondva ijesztő, de emiatt érdemes Amerikában gyereknek megszületni és nem tinédzsernek.

Szóval már 5 perce úton voltunk arcunkon megelégedett mosollyal, hogy IGEN van forgalom, és ez még csak a város, akik innen mennek, juhé, egy csomó őrülttel együtt megyünk a kilövésre… Azonban egyszer csak elfogyott a többi őrült… Ott autóztunk az 50-esen aztán az 520-on egyedül, mint a legkisebb kisujjam. Már éppen fel akartam ajánlani, Juditnak, hogy énekeljünk Old MacDonaldról akinek a farmja volt, vagy az „Óhájót”, mert aki eltéved és egyedül bolyong olyanokat szokott, amikor elértük az A1A-t ami az Atlanti Óceán mellett megy végig és azon már volt 2 motoros és egy pick-up. Arcunkon egy ideje a bizonytalanság ült, az enyém már egy kicsit zsibbadt is tőle, de ott volt a kezemben a telefon, a Google Maps jelezte, hogy a jó helyen vagyunk, az óra pedig mutatta, hogy csak 3 órával vagyunk korábban ott, mint terveztük…

Röhejesen festhetett, amikor egy golfkocsit követtünk, de ahová a térkép vezette az sorompóval le volt zárva a security bácsi pedig megmutatta merre menjünk – biztos akart lenni benne, hogy elmegyünk. Némi tekergés után megtaláltuk a Yered Park-ot ahová igyekeztünk.

A következő 3 óráról csak annyit, hogy rajtam 5 réteg ruha volt és elvben a hőmérséklet 49 F volt, de fagyási sebeket hallucináltam magamra a végére. Én nem értem mi van itt… Otthon nem zavartak a -15 fokok, kiástam az autót a hó alól, folyt rólam a víz aztán rámdermedt de nem zavart úgy, mint itt a 49 F ami 9,4 C fok. Megtanultam még 6.-ban földrajzon, hogy az óceán éjjel visszasugározza azt a hőt amit nappal elnyelt, nem hűl le annyira a levegő, part szél, bla-bla. Innen üzenném Farkas Gyula tanárúrnak, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

Szóval fáztunk. Felkészülten, nagyon elszántan és iszonyatosan összefagyva vártuk a 4.39-et. 10 percenként ellenőriztem a CFNEWS13-en – helyi newsTV – hogy minden rendben megy-e, és igen. Bár a kilövés esélye a napközbeni 80%-ról előbb 60%-ra aztán 30%-ra esett de minden a tervek szerint ment.

Mi is a tervek szerint vártunk:

Gondoltam direkt jó, hogy 3 órával előtte ott vagyunk, egy budapesti tűzijátékon ekkor a jobb helyekért már pokrócos területfoglalás, könyökharc vagy anyázás megy. Itt az emberek melegedtek az autójukban és a kilövés előtt 30 perccel elkezdtek szálingózni.

Közben kis őrhajók cirkáltak előttünk védve a területet az ellenséges békaemberektől akik suttyomban el akarták fújni a begyújtott rakéta lángját.

A végén azért eléggé tele volt a park.

még szuperhősök is jöttek:

Aztán 4 perccel a kilövés előtt a tömeg felállt és hazament… Csak így… Mindenki a neten volt, látták, hogy törölve a kilövés a felhők miatt… felálltak és hazamentek…


Kilövés ugyan nem volt, de kiderült, hogy művészien tudok fázni.

Az egyszerű világító pontokból remegő kézzel és hosszú záridővel szemüveget tudok rajzolni az égre, felhívva a NASA figyelmét, hogy az időjárás jelentést máskor nézzék meg jobban. :o)))

Beach – Autó Mennyország – Támadó Pom-Pom ovisok

Saratoga volt a cél, de megint nem jutottunk el a Mexikói-öbölhöz. Végre felmelegedett az idő 76 F fok – kb 25 Celsius – volt beígérve a hétvégére, és még napsütésről is szó volt. Ez fontos, mert ha itt - trópusi éghajlati öv – süt a nap mindegy hány fok van, melegnek érzed, ha nem süt a 76-80 F-is borzongató a szél miatt.


Szóval megvolt a terv irány a part. Indulás előtt kiderült, hogy Saratoga-ban hidegebb van és vihart várnak, úgyhogy elindultunk Daytona Beach felé. Fele annyi az út, ha vacak az idő könnyebb hazagurulni.

A Beach szokás szerint egy elkülönült földsáv, amit néhány híddal kapcsolnak a parthoz, ilyenekkel:

A szombatot nem részletezem, elég annyi, hogy nem nagyon volt nap és néhány elvetemült pom-pom lány – a műkedvelőknek cheerleader – kivételével senki nem volt a parton. Valami verseny vagy tábor lehetett, ami miatt mindenhol színes egyenruhás agyonsminkelt tini lányok szaladgáltak csapatokban. Az igazán ijesztőek a 6-8 év körüliek voltak… „Anya azt mondta ez jó” arccal szaladgáltak a mini egyenruhákban, míg én a pulcsimban fáztam. Valójában anyát utálták a suliban, mert kövér volt és pattanásos, ezért most egyszem, agyonszeretett gyermekének kell visszaállítani a világegyetem egyensúlyát.

Némi séta – és bögre meg Daytonás pulcsik vásárlása - után már mentünk volna haza, ha nem futunk össze a Kriesthine&James párossal. A parton vadásztak le minket, mert „hülye turista” kinézetünk volt. A homokban sétáltunk, nyakamban tükörreflexes kamera, Judit nagy színes nyalókát nyalogatott, az életről elmélkedtünk, és időnként indokolatlanul megálltunk csak úgy „nézni”, ami a 97%-os páratartalom mellett – ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem esik az eső, hanem melletted áll – vicces mert nem nagy a látótávolság. A környezettől megkülönböztetett az is, hogy nem volt rajtunk miniruha, nem szaltóztunk, nem dobott fel minket senki, hogy aztán ütemre elkapjon és nem álltunk piramisba sem. A Kriesthine&James páros egy utazási ügynökségnek dolgozott, és mivel célcsoport voltunk elhívtak vasárnapra egy bemutatóra.



Az amerikaiakat úgy tűnik csak készpénzzel lehet motiválni. Egy hete levélben kaptunk 2 dollárt és egy kérdőívet a „médiahasználati szokásainkról” azzal, hogy töltsük ki, küldjük be és még 5 dollárt küldenek. Vasárnap úgy volt, hogy 75 $-t fizetnek azért, hogy hallgassunk meg egy bemutatót, ami arról az utazásról szól, amit mi májusra terveztünk: hajóval át a Bahamákra, 3 nap 2 éj a szigeteken aztán haza. A bemutató elmaradt, 10 percben tájékoztattak, leszámolták a 75 dollárt a kezünkbe és kaptunk egy kedvezményes ajánlatot, amit egy éven belül felhasználhatunk erre az útra… :o))))

Amíg a tájékoztató tartott kisütött a nap, így célba vettük a partot. Persze nem ám gyalog… mi abban az élvezet??? Daytona Beach autós strand, vagyis le lehet gurulni a partra, kocsiban a hűtőtáska, zene, kiegészítők és élvezni a napot.

Az egyetlen hátránya, hogy az autók nyomot hagynak a parton, a felső sávban zebracsíkos a homok… :o((

De találtam példát arra is, hogy merjünk KICSIK lenni… :o)))

Kiadó szobák a parton:

És ugyanez, ha a szomszéd épület is látszik, ahol szintén vannak kiadó szobák… :o))))

Két óra sütkérezés, séta, kajálás és akupunktúrás kezelés után – a szél olyan erővel vágta hozzánk időnként az apró szemű homokot, hogy szerintem az a kezelés után be is épült a bőrünk alá – elindultunk a Daytona International Speedway felé, a Nascar mennyországába ahol az út csupa bal kanyar… :o)))

Azt nem tudom, hogy csak megint nagyon magyarok voltunk, vagy tényleg ingyenes volt, hogy bemenjünk és a lelátóról megnézzük a pályát mindenesetre minket érdekelt és az ajtó nyitva volt... Megnyugtató, hogy  voltak mások is és nem kergettek ki minket úgyhogy íme néhány kép:

És íme a tavalyi győztes kéz és láblenyomata. a keze akkora mint az enyém, a lába kisebb, max 39-es...

Néhány Daytonás emlék tárggyal és az élménnyel gazdagodva farkaséhesen ültünk be Egy Taco Bell-be amit már tudom, hogy szeretni fogok…

Lake Mary a szomszéd medvék otthona

A héten volt szerencsém kóborolni kicsit Lake Mary környékén. Ez egy a kertvárosi lakóövezet és egy környezetvédelmi terület törvénytelen gyermekeként kialakuló érdekes valami nem hazudtolja meg az amerikaiakat és Floridát. Először is itt nem nehéz tóparti házat szerezni, tekintettel arra, hogy a terület milyen mocsaras és nedves. Jobb esetben nem jársz úgy mint a Lake Rose-ban lakók. A „ban” itt helytálló, mert a Lake Rose helyén egy kis lakópart volt egy Porsche bemutatóteremmel, amíg a talaj be nem szakadt alatta és el nem nyelte helyet teremtve ezzel egy újabb tavacskának, aminek ugyan senki nem érezte szükségét viszont sokan bosszankodtak miatta. Rose akiről a nevét kapta a tó az első volt aki észrevette a föld nem szokványos viselkedését – értsd süljed, szakad, omlik – és figyelmeztette a többieket, hogy ahogy itt mondjak: „It’s good time to panik…”

Ha már vettél itt egy házikót – házikó alatt valami ilyesmit értenek :

Vagy ilyesmit:

Esetleg ilyesmi:

akkor rendben vagy, de a kedvencem talán ez. Nem csak a kosárpalánk miatt, de a teljes kivilágítással rendelkező teniszpálya miatt is, ahonnan azért hiányzik nekem egy elektromos eredményjelző és Juan aki egy magas székhez van csavarozva, hogy mindíg ott legyen ha játszani van kedve a lakóknak:

Ha ilyen házban laksz akkor már csak emiatt kell aggódnod:

A természetvédelmi terület egyik velejárója ugyanis hogy ott van a természet. Mr Monk-tól tudjuk, hogy a természet koszos, az itt lakók azt is tudják, hogy bosszantó, sok munkát ad, és néha veszélyes.

Kezdetben azt hittem ez is az amerikai túllihegés része. Madarakat és töménytelen mennyiségű mókust láttam ugyan, na de kérem…. Bár az tényleg veszélyes, ha egy mókus megdobál félig rágott tobozokkal, vagy a Grean Peace-től tanultak alapján 25-en összeláncolják magukat és keresztbefekszenek az úttesten, tiltakozva az átmenő forgalom zajártalma ellen. Komoly balesetek lehetnek belőle és utána kocsit kell mosni…

De aki ide költözött arról azt feltételezné az ember, hogy látta a „természetet”. Gondolom nem az történt hogy egy kedd reggel felébredt emberünk, belebújt neonzöld téliesített versenypapucsába, kitántorgott a konyhába meginni reggeli ébresztő kávéját, és meglepetten tapasztalata, hogy az éjjel beköltözött a szomszédba a természet. Hozta a 45 millió fáját, mindegyiken 3 mókussal, aljas sunyi módon kinőtt a fű, és patakok csörgedeznek, amik tavakban végződnek a kert végében. Szóval szerintem nem így volt, ezért nem kéne fennakadni azon, hogy itt a természet. Akinek nem tetszik irány a Havanna lakótelep.

Aztán kiderült, hogy a természet a kelleténél barátságosabb, és közelebb jön az emberhez, mint az elvárható lenne tőle.
Az egy dolog, hogy a mókusok megemelik a cserepeket és a padlásokon szórakoztató központot nyitnak – azaz ők szórakoznak és közben a termodinamika második törvénye érvényesül, röviden összefoglalva: az entrópia az idő előrehaladásával fokozódik.

De az egyik tulaj – mókuslövöldözés közben – vidáman mesélte, hogy a ház mellett lévő susnyásban szokott lakni egy medvecsalád… Idén csak 2 bocsuk volt, tavaly 3… Ez azért az indokoltnál közelebbi kapcsolatot jelent a természet „macisabbik” részével, amiről a rajzfilmek nem sokat mesélnek. A Mackó testvér más irányból közelített a problémához…

Mindenesetre van kijelölt túraútvonal, a túrázóknak közlekedési táblákkal kitáblázva. Ha nem látná az aszfaltcsíkon, hogy kanyarodik, akkor ott van 10 méterrel a kanyar előtt nagy sárga táblán nyíl, hogy az út kanyarodni fog, így az szúrja ki a monitoron hizlalt, szárjtott és pirosított édes pici szemecskéjét ...

Az út ilyen helyeken kavarog:

És néha a kapcsolat a természettel igazán gyümölcsöző:

Mindenesetre egy szép környék 30-40 percre Orlando-tól.

See World - A repülő bálnák otthona…

Karácsony második napján ellátogattunk a See World-be, hála Dani-nek és a vicces látogatási rendszernek. A jegy ugyanis egy napra 75 $ körül van de 14 napon belül még egyszer bemehetsz vele.

Mondanom sem kell, hogy mióta kint vagyok különösen hideg van Floridában. A nappali csúcshőmérséklet 20 fok körül, van de hajnalban a környéken volt fagy is. Állítólag 5-7 éve nem volt ilyen hideg, de a tv-ben a 2000-ben mért adatokhoz hasonlítják a mostani időjárást. A magasabb páratartalom és a szél miatt azonban ha nem vagy a napon a 20 fok meglepően hidegnek tűnik.

Szerencsére Judit már volt így tudta, hogy a delfinetetéshez kell igazodni. Szerencsére az érkezésünk után 15 perccel volt egy etetés, így mi azzal kezdtünk:

A delfineknek vicces bőrük van mint egy olajos gumiruha és kattogva rádnevetnek egy halért… :o))) De átverni nehézőket, ha nem adod a halt sértődötten mint egy a fagyijától megszabadított alsótagozatos kisiskoláslány elvonulnak...

A delfin show olyan volt amilyet elvár az ember, szaltózó delfinek, lovaglás a delfinek orrán, vizibalett delfinnel és egy tánckar:

A gyilkos bálnák szórakoztatóbbak voltak… :o)) Persze itt is kiugrálás volt, de amikor egy kifejlett bálna visszaér az akváriumba az első 5 sort beteríti vízzel… :o)))))) A rutinosak – vagy akik tudnak olvasni – esőkabátban ülnek vagy elkerülik az első sorokat. Egy ázsiai házaspár nem volt rutinos, a show nekik 1 percig tartott amíg a bálna először vissza nem pottyant beterítve őket a fürdést élvező nagyobbik 6 év körüli és az azonnali masszív üvöltésben kitörő másfél év körüli gyermeküket. Az apuka - arcán évezredes tanácstalanságba burkolt, vegytiszta és megalapozott - gyűlölettel nézett vissza miközben aszottszilvára sírt arcú gyermekét vitte fel a lépcsőn.

Samu ellen viszont nincs orvosság… :o))) Ő a kifejlett hím gyilkos bálna, az egyetlen produkciója, hogy egy uszonycsapással az első 15 sort beteríti vízzel… :o))) és minden szektort végiglátogat húsvéti hangulatban… :o))) íme Samu a parton egy kis simogatásra várva.

A fókák pocsékok voltak, a hiányos bemutatót szóviccekkel próbálták pótolni de a közönség nem nagyon volt vevő rá…

A parkban egy napot minden további nélkül kellemesen el lehet tölteni. Van Pl: két hatalmas hullámvasút a Manta, ahol egy rája szemszögéből látsz mindent, ugyanis nem ülsz, hanem hasalsz miközben másfél percig száguldozik. A másik a Kraken ami nem csak körbeforgat és pörget, de egy ponton lemegy a föld alá is… :o))))

40 perc sorban állás volt hogy bejussunk a Polar Express szimulátorába, de a forró csoki mályvacukorral amit utána ittunk megérte a várakozást.

De a legjobb, hogy elkezdtük a bögregyűjtést, mostantól a jobb helyekről bögrével gazdagodva térünk haza… :o)))))