Régen nem írtam… Onnan tudom, hogy közben nem csak visszatért az Endeavor az űrből, de a NASA már kétszer csökkentette is a kikiáltási árát – hónapok óta árulják az összes űrsiklót…
Megragadva az alkalmat utoljára szólok a hidegről, úgy tűnik 10 hónapig most nem találkozom majd vele – tegnap 1 óra alatt vörösre égtem a napon…
Szóval lássuk Február hónap szavát. Előzetesen tudnunk kell a következőket: Februárban az USA mind az 50 államában volt hó. Ez olyan esemény amiről az országos meteorológiai intézet nem tudta megmondani, hogy máskor is előfordult-e már. Szóval nem maradt ki Hawaii és Florida sem, Floridában északon, Hawaii-ban a hegyekben volt hó.
Washingtont 3 nagy hóvihar bénította meg minden alkalommal napokig állt minden. Ott és akkor keletkezett a Február HÓ szava – bocs a rejtett szóviccért… :o)))
A szó: SNOWCIALIZMUS. Ami a szomszédokat segítő önkéntes és ingyenes hólapátolás jelöli… :o))))
Szerintem mindenképpen ez Február szava!!!!
És most a függőségről….
Azzal kezdeném, hogy:
Hello, István vagyok és Placsinta-kolista!
Azt hiszem, ha lenne anonim palacsintafüggők gyűlése így kellene köszönnöm. Aztán egy hosszas magyarázkodás következne, hogy miért nem sikerült „tisztának” maradnom, és könnyeimmel küszködve kérném a többieket, hogy segítsenek ellenállnom Aunt Jemima mini vagy a Kellog’s csoki csipszes palacsintájának de legalább Hungry Jack juharszirupját dugják el jobban. Aztán vádolhatnám a kormányt, az UFO-kat és beszélhetnék a gonosz földi ténykedéséről, mely egyértelműen a palacsintán keresztül akarja szolgálatába állítani a lelkeket.
Szóval függő vagyok. Most úgy próbálom leküzdeni, hogy annyit eszek ammennyit csak tudok, vagy bejön vagy nem... :o)))))))
2010. március 8., hétfő
2010. február 7., vasárnap
Kilövés
Ok. Én ott voltam… A fagyás nyomok bizonyítják… Ja és fényképeim is vannak…
Bár egy része a NASA-tol...
Elég kemény este volt… Fél éjfél körül indultunk, mert az őslakosok szerint akkora dugó szokott lenni, hogy ha éjfél után indulunk 4.39-re nem érünk oda, és most még Daytona-i futam is volt meg este Super Bowl…
Szóval 11.30 körül elindultunk. Csak a legszükségesebbek voltak nálunk, kb. annyi cucc, mint amivel egy kisebb falu elindul, amikor hírét veszik, hogy egy mesebeli szörny jön elpusztítani évszázados, szeretve tisztelt településüket, és csak egy hetük van a vagyonuk menekítésére. Hogy egy kilövéshez minek kellenek anatómia kártyák, vagy az USA 44 elnökének rövidített életrajza tanulókártyákon, azt ne kérdezzétek, de amikor bepakoltam még volt értelme…
Azt csak halkan jegyezném meg, hogy az élelmiszerállomány gerincét a kávé mellett mogyoróvajas-banános szendvics adta, ami kimondva ijesztő, de emiatt érdemes Amerikában gyereknek megszületni és nem tinédzsernek.
Szóval már 5 perce úton voltunk arcunkon megelégedett mosollyal, hogy IGEN van forgalom, és ez még csak a város, akik innen mennek, juhé, egy csomó őrülttel együtt megyünk a kilövésre… Azonban egyszer csak elfogyott a többi őrült… Ott autóztunk az 50-esen aztán az 520-on egyedül, mint a legkisebb kisujjam. Már éppen fel akartam ajánlani, Juditnak, hogy énekeljünk Old MacDonaldról akinek a farmja volt, vagy az „Óhájót”, mert aki eltéved és egyedül bolyong olyanokat szokott, amikor elértük az A1A-t ami az Atlanti Óceán mellett megy végig és azon már volt 2 motoros és egy pick-up. Arcunkon egy ideje a bizonytalanság ült, az enyém már egy kicsit zsibbadt is tőle, de ott volt a kezemben a telefon, a Google Maps jelezte, hogy a jó helyen vagyunk, az óra pedig mutatta, hogy csak 3 órával vagyunk korábban ott, mint terveztük…
Röhejesen festhetett, amikor egy golfkocsit követtünk, de ahová a térkép vezette az sorompóval le volt zárva a security bácsi pedig megmutatta merre menjünk – biztos akart lenni benne, hogy elmegyünk. Némi tekergés után megtaláltuk a Yered Park-ot ahová igyekeztünk.
A következő 3 óráról csak annyit, hogy rajtam 5 réteg ruha volt és elvben a hőmérséklet 49 F volt, de fagyási sebeket hallucináltam magamra a végére. Én nem értem mi van itt… Otthon nem zavartak a -15 fokok, kiástam az autót a hó alól, folyt rólam a víz aztán rámdermedt de nem zavart úgy, mint itt a 49 F ami 9,4 C fok. Megtanultam még 6.-ban földrajzon, hogy az óceán éjjel visszasugározza azt a hőt amit nappal elnyelt, nem hűl le annyira a levegő, part szél, bla-bla. Innen üzenném Farkas Gyula tanárúrnak, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
Szóval fáztunk. Felkészülten, nagyon elszántan és iszonyatosan összefagyva vártuk a 4.39-et. 10 percenként ellenőriztem a CFNEWS13-en – helyi newsTV – hogy minden rendben megy-e, és igen. Bár a kilövés esélye a napközbeni 80%-ról előbb 60%-ra aztán 30%-ra esett de minden a tervek szerint ment.
Mi is a tervek szerint vártunk:
Gondoltam direkt jó, hogy 3 órával előtte ott vagyunk, egy budapesti tűzijátékon ekkor a jobb helyekért már pokrócos területfoglalás, könyökharc vagy anyázás megy. Itt az emberek melegedtek az autójukban és a kilövés előtt 30 perccel elkezdtek szálingózni.
Közben kis őrhajók cirkáltak előttünk védve a területet az ellenséges békaemberektől akik suttyomban el akarták fújni a begyújtott rakéta lángját.
A végén azért eléggé tele volt a park.
még szuperhősök is jöttek:
Aztán 4 perccel a kilövés előtt a tömeg felállt és hazament… Csak így… Mindenki a neten volt, látták, hogy törölve a kilövés a felhők miatt… felálltak és hazamentek…
Kilövés ugyan nem volt, de kiderült, hogy művészien tudok fázni.
Az egyszerű világító pontokból remegő kézzel és hosszú záridővel szemüveget tudok rajzolni az égre, felhívva a NASA figyelmét, hogy az időjárás jelentést máskor nézzék meg jobban. :o)))
Bár egy része a NASA-tol...
Azt vártuk, hogy ezt lövik ki...
Nem történt meg...
Elég kemény este volt… Fél éjfél körül indultunk, mert az őslakosok szerint akkora dugó szokott lenni, hogy ha éjfél után indulunk 4.39-re nem érünk oda, és most még Daytona-i futam is volt meg este Super Bowl…
Szóval 11.30 körül elindultunk. Csak a legszükségesebbek voltak nálunk, kb. annyi cucc, mint amivel egy kisebb falu elindul, amikor hírét veszik, hogy egy mesebeli szörny jön elpusztítani évszázados, szeretve tisztelt településüket, és csak egy hetük van a vagyonuk menekítésére. Hogy egy kilövéshez minek kellenek anatómia kártyák, vagy az USA 44 elnökének rövidített életrajza tanulókártyákon, azt ne kérdezzétek, de amikor bepakoltam még volt értelme…
Azt csak halkan jegyezném meg, hogy az élelmiszerállomány gerincét a kávé mellett mogyoróvajas-banános szendvics adta, ami kimondva ijesztő, de emiatt érdemes Amerikában gyereknek megszületni és nem tinédzsernek.
Szóval már 5 perce úton voltunk arcunkon megelégedett mosollyal, hogy IGEN van forgalom, és ez még csak a város, akik innen mennek, juhé, egy csomó őrülttel együtt megyünk a kilövésre… Azonban egyszer csak elfogyott a többi őrült… Ott autóztunk az 50-esen aztán az 520-on egyedül, mint a legkisebb kisujjam. Már éppen fel akartam ajánlani, Juditnak, hogy énekeljünk Old MacDonaldról akinek a farmja volt, vagy az „Óhájót”, mert aki eltéved és egyedül bolyong olyanokat szokott, amikor elértük az A1A-t ami az Atlanti Óceán mellett megy végig és azon már volt 2 motoros és egy pick-up. Arcunkon egy ideje a bizonytalanság ült, az enyém már egy kicsit zsibbadt is tőle, de ott volt a kezemben a telefon, a Google Maps jelezte, hogy a jó helyen vagyunk, az óra pedig mutatta, hogy csak 3 órával vagyunk korábban ott, mint terveztük…
Röhejesen festhetett, amikor egy golfkocsit követtünk, de ahová a térkép vezette az sorompóval le volt zárva a security bácsi pedig megmutatta merre menjünk – biztos akart lenni benne, hogy elmegyünk. Némi tekergés után megtaláltuk a Yered Park-ot ahová igyekeztünk.
A következő 3 óráról csak annyit, hogy rajtam 5 réteg ruha volt és elvben a hőmérséklet 49 F volt, de fagyási sebeket hallucináltam magamra a végére. Én nem értem mi van itt… Otthon nem zavartak a -15 fokok, kiástam az autót a hó alól, folyt rólam a víz aztán rámdermedt de nem zavart úgy, mint itt a 49 F ami 9,4 C fok. Megtanultam még 6.-ban földrajzon, hogy az óceán éjjel visszasugározza azt a hőt amit nappal elnyelt, nem hűl le annyira a levegő, part szél, bla-bla. Innen üzenném Farkas Gyula tanárúrnak, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
Szóval fáztunk. Felkészülten, nagyon elszántan és iszonyatosan összefagyva vártuk a 4.39-et. 10 percenként ellenőriztem a CFNEWS13-en – helyi newsTV – hogy minden rendben megy-e, és igen. Bár a kilövés esélye a napközbeni 80%-ról előbb 60%-ra aztán 30%-ra esett de minden a tervek szerint ment.
Mi is a tervek szerint vártunk:
Gondoltam direkt jó, hogy 3 órával előtte ott vagyunk, egy budapesti tűzijátékon ekkor a jobb helyekért már pokrócos területfoglalás, könyökharc vagy anyázás megy. Itt az emberek melegedtek az autójukban és a kilövés előtt 30 perccel elkezdtek szálingózni.
Közben kis őrhajók cirkáltak előttünk védve a területet az ellenséges békaemberektől akik suttyomban el akarták fújni a begyújtott rakéta lángját.
A végén azért eléggé tele volt a park.
még szuperhősök is jöttek:
Aztán 4 perccel a kilövés előtt a tömeg felállt és hazament… Csak így… Mindenki a neten volt, látták, hogy törölve a kilövés a felhők miatt… felálltak és hazamentek…
Kilövés ugyan nem volt, de kiderült, hogy művészien tudok fázni.
Az egyszerű világító pontokból remegő kézzel és hosszú záridővel szemüveget tudok rajzolni az égre, felhívva a NASA figyelmét, hogy az időjárás jelentést máskor nézzék meg jobban. :o)))
2010. február 6., szombat
dinnye
A görögdinnye király…
És itt igazán jók a feltételek a termesztéséhez, sok napsütés sok eső. Januárban is igazán finomat lehet kapni belőle… :o)) Az ananász is remek, lédús, édes és a citrusfélék is jók. De senkinek eszébe ne jusson szőlőt venni. Az íze nem rossz, csak nem szőlő, hanem köret, ami a perverzitásnak egy olyan foka melyet csak az eper múl felül, ami szép nagy, de olyan az íze mintha egy kútba öntetnének egy fél liter eperszörpöt… Eperre emlékeztet, de erre csak 2 perccel az elfogyasztása után jössz rá, mert addig fanyalogsz és bosszankodsz a külcsín és a belbecs között húzódó kibékíthetetlen ellentét miatt.
Ha már víz… A csapvíz felejtős, zuhanyzás közben húzza és szárítja a bőrödet a klór, annyi van benne, de ez legalább megokolható, mocsaras terület, kell a fertőtlenítés. De hogy a palackozott ásványvíznek miért kell gyógyszer ízűnek lennie??? Így felejtős a tea is és minden ami instant. Levesnek is csak forralás után jó a víz.
A folyadékbevitellel szerencsére nem lesz gond, Nyáron a napi 2-4 liter úgysem lenne megoldható vízzel, az ásványi anyagokat is pótolni kell, egy 946 ml-es – 32 FL OZ-os – izoton ital viszont csak 89 cent.
Amin kiakadtam az a Coca Cola. Az esküvőnk helyszínén egy 0,25-ös Cola 5$ volt, ha nem al inclusiv lett volna az út biztosan még most is ásnék a homokban tiszta forrásvíz után… Ha hajóval átmentél a személyzet szigetére az nagy üzlet volt, mert 2$-ért fél litert lehetett venni. Itt 32 doboz 0.33-as Cola 8$ vagyis a Maldívos 0,25 áráért 6,6 litert adnak… Ez azért dúúúúrva…
De mit várunk egy országtól ahol lehet szín szerint válogatott m&m’s-t kapni, hogy azokat se veszítsék el akik csak a pirosat vagy a sárgát akarják...
És itt igazán jók a feltételek a termesztéséhez, sok napsütés sok eső. Januárban is igazán finomat lehet kapni belőle… :o)) Az ananász is remek, lédús, édes és a citrusfélék is jók. De senkinek eszébe ne jusson szőlőt venni. Az íze nem rossz, csak nem szőlő, hanem köret, ami a perverzitásnak egy olyan foka melyet csak az eper múl felül, ami szép nagy, de olyan az íze mintha egy kútba öntetnének egy fél liter eperszörpöt… Eperre emlékeztet, de erre csak 2 perccel az elfogyasztása után jössz rá, mert addig fanyalogsz és bosszankodsz a külcsín és a belbecs között húzódó kibékíthetetlen ellentét miatt.
Ha már víz… A csapvíz felejtős, zuhanyzás közben húzza és szárítja a bőrödet a klór, annyi van benne, de ez legalább megokolható, mocsaras terület, kell a fertőtlenítés. De hogy a palackozott ásványvíznek miért kell gyógyszer ízűnek lennie??? Így felejtős a tea is és minden ami instant. Levesnek is csak forralás után jó a víz.
A folyadékbevitellel szerencsére nem lesz gond, Nyáron a napi 2-4 liter úgysem lenne megoldható vízzel, az ásványi anyagokat is pótolni kell, egy 946 ml-es – 32 FL OZ-os – izoton ital viszont csak 89 cent.
Amin kiakadtam az a Coca Cola. Az esküvőnk helyszínén egy 0,25-ös Cola 5$ volt, ha nem al inclusiv lett volna az út biztosan még most is ásnék a homokban tiszta forrásvíz után… Ha hajóval átmentél a személyzet szigetére az nagy üzlet volt, mert 2$-ért fél litert lehetett venni. Itt 32 doboz 0.33-as Cola 8$ vagyis a Maldívos 0,25 áráért 6,6 litert adnak… Ez azért dúúúúrva…
De mit várunk egy országtól ahol lehet szín szerint válogatott m&m’s-t kapni, hogy azokat se veszítsék el akik csak a pirosat vagy a sárgát akarják...
2010. február 3., szerda
Elérhetőség
Kérdés volt így leírom:
Ha olyan kérdésed van ami kevésbé bírja az internet nyitottságát elérsz a floridaszubjektiv - kukac - gmail.com címen. :o))
Ha olyan kérdésed van ami kevésbé bírja az internet nyitottságát elérsz a floridaszubjektiv - kukac - gmail.com címen. :o))
2010. február 2., kedd
Február 7.
Élmény dús nap lesz az egyszer biztos…
Február 6.-án van Tina születésnapja, ami még önmagában nem ok az ünneplésre, de mivel ismerjük és meghívott a buliba így lassacskán kezd nőni az oksági foka.
Akiket nem kínzott volna a büntetőjog tanára az okság tanával annak csak annyit, hogy „az ok az eredmény azon előzménye, amely nélkül az eredmény nem, vagy nem úgy valósult volna meg…” másik ok, hogy együtt járunk salsa órákra, ami megint csak előrébb helyezi a rendszerben. A bulival nem lenne baj, de február 7.-én 4.39-kor a NASA kilövést tervez – Endeavour - ami persze nem azt jelenti, hogy ki is lövik az űrhajót, hanem azt, hogy mindenki ezt várja. Mi a leginkább ajánlott helyen, a Cape Canaveral-től induló Coco Beach-en várjuk a pillanatot, állítólag onnan a legszebb, leglátványosabb… Persze egy olyan ügynökségtől ami „feltalálta” a NORMÁLIS HIBA fogalmát nem várjuk el, hogy a megadott első időpontban sikerüljön is nekik a kilövés… :o))))
Szóval 7.-én hajnalban kb 2 - 2.30 között érkezés a partra – egy óra út – helyfoglalás, piknikezés csodavárás, aztán sok fénykép vagy kullogás haza…
Azért kell ennyivel előbb érkezni mert 7.-én este Miami-ban lesz a Super Bowl, vagyis lesz vagy egymillió ember akiknek egy része összeköti a kellemest a kellemessel és nem csak sör, chips, és kukorica társaságában előidézi a metropoliszok rémálmát, de el is utazik Floridába, és élőben lesz részeg miután hajnalban részeg volt a kilövést nézve.
A metropolisok rémálmát New York tapasztalta meg először. Történt ugyanis, hogy a Super Bowl tönkrevágta New York csatornarendszerét. A meccs alatt átlag amerikai barátunk ugyanis sört vedel, kukoricát és chipset zabál, hogy mégtöbb sört vedelhessen és ennek persze vegetatív következményei vannak. Az emésztési folyamat most is ugyanúgy ér véget mint szokott, azonban az időbeli koncentráció itt fokozott. Az emberek nagyrésze szurkol, és a meccs szünetében rohan a vécére, vagyis mindenki egyszerre ürít és öblít ami a csatornarendszer végletes túlterheléséhez vezet, mely miatt a mélyebben fekvő területeken a porcelánoltár visszaköszön, az alagsorokat elönti a honfitársak sport iránt érzett szeretetének fizikai manifesztációja… Igen, szarban úszik az alagsor vagy az utca… Volt, hogy a csatornázási művek kérte az embereket egy rendszer elfogadására, hogy megóvja a hálózat operatív biztonságát.
Ráadásul tart a biztonsági felkészülés, amit itt komolyan vesznek, több ellenőrzés, kutyák, speciális osztagok.
Így 7.-én hajnalban kilövés, este meccs. :o))
És íme egy merész átkötés a felkészülésről a felkészültségre.
A hétvégén találkoztam a felkészültség egy olyan fokával, amit az ember nem várna Amerikában, aztán a helyiek véges szellemi kapacitásának okán érthetővé válik miért is van rá szükség…
Történt, hogy el akartunk jutni a Premium 1 outletbe – ezt a hibát nem követjük el többet – de attól, hogy mész a freeway-en és látod magad mellett a bevásárlóközpont komplexumot és éppen egy kijárat is van az még nem jelenti, hogy ott kell letérni. Mi ezt a hibát követtük el – pontosítok a hibát én követtem el a feleségem csak felhívta rá a figyelmet és nem hagyta ezt az információt elveszni… :o))
Szóval a 76-os kijáraton kimentem, ami nem a Premiumhoz vitt, hanem a Florida Turnpike-ra ahol ugyan fizető kapu van – szerencsére csak 50 cent – de legalább van néni, akitől meg lehet kérdezni, merre kell menni. Itt jött a meglepetés. A néni kért némi időt, amíg a visszajárót kiszámolta és átadta, majd elmondta a 7 információt tartalmazó útleírást és mosolyogva átadott egy lapot amin KINYOMTATVA ott volt minden…
A turpike-on 2,5 mérföld; U kanyar vissza egy szervíz ponton; vissza délre, 259-es kijáratnál vissza az I4-re; nyugatra Tampa felé; a 75B kijáraton - ami nem jobbra megy le, hanem a legbelső sávból balra fel- letérve balra az Internationalra; az Internationale drive-on a prémium 1 road-ig.
Vajon mennyien nézték be a kanyart, mielőtt valaki leírta és odakészítette ezt a kis információs lapot??? :o)))))
Február 6.-án van Tina születésnapja, ami még önmagában nem ok az ünneplésre, de mivel ismerjük és meghívott a buliba így lassacskán kezd nőni az oksági foka.
Akiket nem kínzott volna a büntetőjog tanára az okság tanával annak csak annyit, hogy „az ok az eredmény azon előzménye, amely nélkül az eredmény nem, vagy nem úgy valósult volna meg…” másik ok, hogy együtt járunk salsa órákra, ami megint csak előrébb helyezi a rendszerben. A bulival nem lenne baj, de február 7.-én 4.39-kor a NASA kilövést tervez – Endeavour - ami persze nem azt jelenti, hogy ki is lövik az űrhajót, hanem azt, hogy mindenki ezt várja. Mi a leginkább ajánlott helyen, a Cape Canaveral-től induló Coco Beach-en várjuk a pillanatot, állítólag onnan a legszebb, leglátványosabb… Persze egy olyan ügynökségtől ami „feltalálta” a NORMÁLIS HIBA fogalmát nem várjuk el, hogy a megadott első időpontban sikerüljön is nekik a kilövés… :o))))
Szóval 7.-én hajnalban kb 2 - 2.30 között érkezés a partra – egy óra út – helyfoglalás, piknikezés csodavárás, aztán sok fénykép vagy kullogás haza…
Azért kell ennyivel előbb érkezni mert 7.-én este Miami-ban lesz a Super Bowl, vagyis lesz vagy egymillió ember akiknek egy része összeköti a kellemest a kellemessel és nem csak sör, chips, és kukorica társaságában előidézi a metropoliszok rémálmát, de el is utazik Floridába, és élőben lesz részeg miután hajnalban részeg volt a kilövést nézve.
A metropolisok rémálmát New York tapasztalta meg először. Történt ugyanis, hogy a Super Bowl tönkrevágta New York csatornarendszerét. A meccs alatt átlag amerikai barátunk ugyanis sört vedel, kukoricát és chipset zabál, hogy mégtöbb sört vedelhessen és ennek persze vegetatív következményei vannak. Az emésztési folyamat most is ugyanúgy ér véget mint szokott, azonban az időbeli koncentráció itt fokozott. Az emberek nagyrésze szurkol, és a meccs szünetében rohan a vécére, vagyis mindenki egyszerre ürít és öblít ami a csatornarendszer végletes túlterheléséhez vezet, mely miatt a mélyebben fekvő területeken a porcelánoltár visszaköszön, az alagsorokat elönti a honfitársak sport iránt érzett szeretetének fizikai manifesztációja… Igen, szarban úszik az alagsor vagy az utca… Volt, hogy a csatornázási művek kérte az embereket egy rendszer elfogadására, hogy megóvja a hálózat operatív biztonságát.
Ráadásul tart a biztonsági felkészülés, amit itt komolyan vesznek, több ellenőrzés, kutyák, speciális osztagok.
Így 7.-én hajnalban kilövés, este meccs. :o))
És íme egy merész átkötés a felkészülésről a felkészültségre.
A hétvégén találkoztam a felkészültség egy olyan fokával, amit az ember nem várna Amerikában, aztán a helyiek véges szellemi kapacitásának okán érthetővé válik miért is van rá szükség…
Történt, hogy el akartunk jutni a Premium 1 outletbe – ezt a hibát nem követjük el többet – de attól, hogy mész a freeway-en és látod magad mellett a bevásárlóközpont komplexumot és éppen egy kijárat is van az még nem jelenti, hogy ott kell letérni. Mi ezt a hibát követtük el – pontosítok a hibát én követtem el a feleségem csak felhívta rá a figyelmet és nem hagyta ezt az információt elveszni… :o))
Szóval a 76-os kijáraton kimentem, ami nem a Premiumhoz vitt, hanem a Florida Turnpike-ra ahol ugyan fizető kapu van – szerencsére csak 50 cent – de legalább van néni, akitől meg lehet kérdezni, merre kell menni. Itt jött a meglepetés. A néni kért némi időt, amíg a visszajárót kiszámolta és átadta, majd elmondta a 7 információt tartalmazó útleírást és mosolyogva átadott egy lapot amin KINYOMTATVA ott volt minden…
A turpike-on 2,5 mérföld; U kanyar vissza egy szervíz ponton; vissza délre, 259-es kijáratnál vissza az I4-re; nyugatra Tampa felé; a 75B kijáraton - ami nem jobbra megy le, hanem a legbelső sávból balra fel- letérve balra az Internationalra; az Internationale drive-on a prémium 1 road-ig.
Vajon mennyien nézték be a kanyart, mielőtt valaki leírta és odakészítette ezt a kis információs lapot??? :o)))))
angol - utak
Ok… Az elmúlt négy napból háromban szakadt az eső… végre van időm írni… :o))
Megvolt az első hetem angolon, így már tudom, hogy nem heti 4 napot fogok járni, csak kettőt. A másik két napon olyan szar a tanár, hogy csütörtökön az első fél óra után a teremben kezdtem szemmel kutatni BÁRMIT, amivel fel tudom vágni az ereimet… Még 30 perc és már ott jártam, hogy egy 2 hete döglött varjú is megteszi, ha találok egyet az udvaron, az sem zavarna ha rózsaszín tornadresszben lenne csak legyen hegyes a csőre…
Szóval marad Ben, hétfőn és szerdán aki viszont király. A másik két napon – meg minden más szabadidőmben legalább egy hónapig – marad a tesztkönyv és a nyelvtan úgysem tudok még semmit az igeidőkről…
Múlt alkalommal írtam, hogy pirosnál lehet balra fordulni és ez király, nos azóta röhögök… ugyanis ha nagy a forgalom a MINDEN nagyobb kereszteződésben áll 3-4 ember stoptáblával a kezében, ha valaki át akarna menni azok kiállnak a kanyarodó autó ELÉ, életükkel és vérükkel – no meg Florida közúti közlekedési szabályaival – védeni a fehér holló típusú gyalogosokat.
De ez semmi ahhoz képest, amit az utakon látni. Imádom, ahogy itt az emberek utaznak. Egy hatalmas busz – értsd busz, mint egy 30 személyes turistabusz átalakítva egy családnak – ami mögé rúddal rögzítenek egy tracket - egy platós kisteherautót. De a non plus ultra amikor a track egy tréleren van és a platón is van valami amivel közlekedni lehet, néha egy motor de gyakrabban egy golfautó, hiszen a luxuskempingben is közlekedni kell valamivel, nem lehet csak úgy sétálni, meg persze golfpálya úgyis csatlakozik hozzá…
És ez semmi a vasárnapi élményemhez képest. Sávot váltottam az autópályán és ezt láttam magam előtt:
Nem jó érzés. De aztán kiderült, hogy csak vontatják… :o))
Megvolt az első hetem angolon, így már tudom, hogy nem heti 4 napot fogok járni, csak kettőt. A másik két napon olyan szar a tanár, hogy csütörtökön az első fél óra után a teremben kezdtem szemmel kutatni BÁRMIT, amivel fel tudom vágni az ereimet… Még 30 perc és már ott jártam, hogy egy 2 hete döglött varjú is megteszi, ha találok egyet az udvaron, az sem zavarna ha rózsaszín tornadresszben lenne csak legyen hegyes a csőre…
Szóval marad Ben, hétfőn és szerdán aki viszont király. A másik két napon – meg minden más szabadidőmben legalább egy hónapig – marad a tesztkönyv és a nyelvtan úgysem tudok még semmit az igeidőkről…
Múlt alkalommal írtam, hogy pirosnál lehet balra fordulni és ez király, nos azóta röhögök… ugyanis ha nagy a forgalom a MINDEN nagyobb kereszteződésben áll 3-4 ember stoptáblával a kezében, ha valaki át akarna menni azok kiállnak a kanyarodó autó ELÉ, életükkel és vérükkel – no meg Florida közúti közlekedési szabályaival – védeni a fehér holló típusú gyalogosokat.
De ez semmi ahhoz képest, amit az utakon látni. Imádom, ahogy itt az emberek utaznak. Egy hatalmas busz – értsd busz, mint egy 30 személyes turistabusz átalakítva egy családnak – ami mögé rúddal rögzítenek egy tracket - egy platós kisteherautót. De a non plus ultra amikor a track egy tréleren van és a platón is van valami amivel közlekedni lehet, néha egy motor de gyakrabban egy golfautó, hiszen a luxuskempingben is közlekedni kell valamivel, nem lehet csak úgy sétálni, meg persze golfpálya úgyis csatlakozik hozzá…
És ez semmi a vasárnapi élményemhez képest. Sávot váltottam az autópályán és ezt láttam magam előtt:
Nem jó érzés. De aztán kiderült, hogy csak vontatják… :o))
2010. január 24., vasárnap
Szemezgetés a hétből
Vicces hét volt. Kedden hajnalban keltünk, és mentünk az SSA irodába egy igazolásért, hogy nem lehet SSN számom, ez kellett a jogsihoz. Tudtuk, hogy sokan szoktak lenni, így nyitás előtt egy órával ott voltunk, ami jó döntés volt, mert 20 perccel később már jókora sor volt. Azaz két jókora sor: az egyik az ügyintézéshez, a másik a kártya kiadáshoz egymástól 20 méterre külön ajtók előtt tekeregve. Mi beálltunk az ügyintézéshez – logikus első alakalom, ügyintézünk, kártyát nem kapok csak egy igazoló levelet - egy óra sorban állás után derült ki, hogy hiba volt…A biztonsági őr arcán a 140 kilós emberek elnéző mosolyával a másik ajtó felé mutatott, ahová az előbb ment be egész dél-amerika, hogy ott kellene lennünk… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Szerencsére 40 perc alatt végeztünk, mert a mi ügytípusunkhoz kevesen jöttek, de így is jól szórakoztam; a kedvencem a másik biztonsági őrbe oltott recepciós ügyfélirányító figura volt. 160 cm magas latino faszi egyenruhában, jelvénnyel, oldalán fegyverrel. Kért némi figyelmet, amire alapos oka volt, a hátsó sorokban ugyanis az elől ülőktől nehezen láthatták, csak a hangját lehetett hallani. Elmondta a szabályokat: ez egy szövetségi épület, az ő fegyvere lehet itt az egyetlen, akinél mégis van menjen ki, a telefonokat kapcsoljuk ki, ha valakinek a teloja bármilyen hangot kiad kivágja (az embert és nem a telefont). Én végig féltem azt a 40 percet, mert ha hoz egy kisszéket, vagy egy létrát simán le tudott volna fejelni… :o))))))
Szerdán láttam életemben először ELFOGYNI a ketchupot… Ok lehet, hogy ez másnak nem nagy dolog, de én még nem éltem meg ilyet. 1,13 kg ketchup ami nem beszáradt, nem lejárt a szavatossága, nem megbuggyant a melegben mert valaki balga módon a konyhapulton hagyja egy hétre – ugye Giusi – hanem ELFOGY. Talán köze lehet a dolognak ahhoz, hogy otthon vannak ÍZEK így nem kell rásegítenie Heinz bácsinak a speciális ízesítésű paradicsomszószával. De itt elfogyott… :o)))
Csütörtökön a jogsi miatt keltünk korán, 8.15-re volt időpontunk. Vittünk két levelet amin rajta volt a nevem – a cím igazolásához ezt kérték – egy esküvői meghívót és egy karácsonyi lapot. Még örültünk is, hogy csak kettő kell, mert több nincs ami postán jött volna. Persze jöhettünk haza, mert számla kellett nekik vagy hivatalos levél… Mikor mondtuk, hogy az nem az én nevemre jött közölték, hogy az mindegy… ?????? Így Judit nevére szóló levelekkel igazoltuk az én lakcímemet… Nem állítom, hogy ez normális dolog, de ránéztek a 2 levélre és kipipálták, hogy ez is megvolt.
Pénteken multikulti házibuli volt Serchio-val, a columbiai sráccal, aki szerint a legfontosabb angol szó a Fuck, amit különböző hangsúllyal kiejtve nagyon sok mindent ki tudunk fejezni, gyakorlatilag lefedi a teljes nyelvi készletet és a világ minden történését.
Ezen nyelvtörténeti paradoxon mellett a középkorúakon hullámokban áttörő „Menjünk Salsázni!” hangulat uralkodott el a társaságon. Így péntek esténként valószínűleg kubai stílusú Salsa órákra megyünk egy páran. Mikor még tánciskolában dolgoztam volt szerencsém azt is tanulni, kíváncsi vagyok mi maradt meg belőle. Te jó ég annak már 9 éve volt… Mindegy, nekem az is nyelviskola lesz inkább… :o)))
Szombatom pedig Wedding Shower-re hívtak minket. Ez azért megér pár sort, itt ugyanis intelligensen kerülik ki, hogy az ifjú párnak a 4. ugyanolyan kenyérpirító vagy robotgép kibontásakor is ugyanolyan, hálától eltelt arccal kelljen a „rokon-barát-ismerős”-re nézni, mintha valóban értelme lenne az ajándékának és már az első kibontásánál sem kerekedett volna el a szeme, hogy mi ez a sz*r…
Szóval a kiválasztott boltokban az ifjú pár összeállít egy listát amin van 2$ -os ajándéktól 500$-os ig minden, ki mennyit szán rá választhat. Ha valamit megvettek a rendszer jelzi, hogy ne legyen belőle kettő. Csak bemész a boltba, az ügyfélszolgálaton elmondod a nevet, hogy kinek az esküvői, babaváró vagy egyéb ajándék listája kellene, amit kinyomtatva a kezedbe adnak és mehetsz válogatni.
Ennyit a hétről...
Szerencsére 40 perc alatt végeztünk, mert a mi ügytípusunkhoz kevesen jöttek, de így is jól szórakoztam; a kedvencem a másik biztonsági őrbe oltott recepciós ügyfélirányító figura volt. 160 cm magas latino faszi egyenruhában, jelvénnyel, oldalán fegyverrel. Kért némi figyelmet, amire alapos oka volt, a hátsó sorokban ugyanis az elől ülőktől nehezen láthatták, csak a hangját lehetett hallani. Elmondta a szabályokat: ez egy szövetségi épület, az ő fegyvere lehet itt az egyetlen, akinél mégis van menjen ki, a telefonokat kapcsoljuk ki, ha valakinek a teloja bármilyen hangot kiad kivágja (az embert és nem a telefont). Én végig féltem azt a 40 percet, mert ha hoz egy kisszéket, vagy egy létrát simán le tudott volna fejelni… :o))))))
Szerdán láttam életemben először ELFOGYNI a ketchupot… Ok lehet, hogy ez másnak nem nagy dolog, de én még nem éltem meg ilyet. 1,13 kg ketchup ami nem beszáradt, nem lejárt a szavatossága, nem megbuggyant a melegben mert valaki balga módon a konyhapulton hagyja egy hétre – ugye Giusi – hanem ELFOGY. Talán köze lehet a dolognak ahhoz, hogy otthon vannak ÍZEK így nem kell rásegítenie Heinz bácsinak a speciális ízesítésű paradicsomszószával. De itt elfogyott… :o)))
Csütörtökön a jogsi miatt keltünk korán, 8.15-re volt időpontunk. Vittünk két levelet amin rajta volt a nevem – a cím igazolásához ezt kérték – egy esküvői meghívót és egy karácsonyi lapot. Még örültünk is, hogy csak kettő kell, mert több nincs ami postán jött volna. Persze jöhettünk haza, mert számla kellett nekik vagy hivatalos levél… Mikor mondtuk, hogy az nem az én nevemre jött közölték, hogy az mindegy… ?????? Így Judit nevére szóló levelekkel igazoltuk az én lakcímemet… Nem állítom, hogy ez normális dolog, de ránéztek a 2 levélre és kipipálták, hogy ez is megvolt.
Pénteken multikulti házibuli volt Serchio-val, a columbiai sráccal, aki szerint a legfontosabb angol szó a Fuck, amit különböző hangsúllyal kiejtve nagyon sok mindent ki tudunk fejezni, gyakorlatilag lefedi a teljes nyelvi készletet és a világ minden történését.
Ezen nyelvtörténeti paradoxon mellett a középkorúakon hullámokban áttörő „Menjünk Salsázni!” hangulat uralkodott el a társaságon. Így péntek esténként valószínűleg kubai stílusú Salsa órákra megyünk egy páran. Mikor még tánciskolában dolgoztam volt szerencsém azt is tanulni, kíváncsi vagyok mi maradt meg belőle. Te jó ég annak már 9 éve volt… Mindegy, nekem az is nyelviskola lesz inkább… :o)))
Szombatom pedig Wedding Shower-re hívtak minket. Ez azért megér pár sort, itt ugyanis intelligensen kerülik ki, hogy az ifjú párnak a 4. ugyanolyan kenyérpirító vagy robotgép kibontásakor is ugyanolyan, hálától eltelt arccal kelljen a „rokon-barát-ismerős”-re nézni, mintha valóban értelme lenne az ajándékának és már az első kibontásánál sem kerekedett volna el a szeme, hogy mi ez a sz*r…
Szóval a kiválasztott boltokban az ifjú pár összeállít egy listát amin van 2$ -os ajándéktól 500$-os ig minden, ki mennyit szán rá választhat. Ha valamit megvettek a rendszer jelzi, hogy ne legyen belőle kettő. Csak bemész a boltba, az ügyfélszolgálaton elmondod a nevet, hogy kinek az esküvői, babaváró vagy egyéb ajándék listája kellene, amit kinyomtatva a kezedbe adnak és mehetsz válogatni.
Ennyit a hétről...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
