Szóval megvolt a terv irány a part. Indulás előtt kiderült, hogy Saratoga-ban hidegebb van és vihart várnak, úgyhogy elindultunk Daytona Beach felé. Fele annyi az út, ha vacak az idő könnyebb hazagurulni.
A Beach szokás szerint egy elkülönült földsáv, amit néhány híddal kapcsolnak a parthoz, ilyenekkel:
A szombatot nem részletezem, elég annyi, hogy nem nagyon volt nap és néhány elvetemült pom-pom lány – a műkedvelőknek cheerleader – kivételével senki nem volt a parton. Valami verseny vagy tábor lehetett, ami miatt mindenhol színes egyenruhás agyonsminkelt tini lányok szaladgáltak csapatokban. Az igazán ijesztőek a 6-8 év körüliek voltak… „Anya azt mondta ez jó” arccal szaladgáltak a mini egyenruhákban, míg én a pulcsimban fáztam. Valójában anyát utálták a suliban, mert kövér volt és pattanásos, ezért most egyszem, agyonszeretett gyermekének kell visszaállítani a világegyetem egyensúlyát.
Némi séta – és bögre meg Daytonás pulcsik vásárlása - után már mentünk volna haza, ha nem futunk össze a Kriesthine&James párossal. A parton vadásztak le minket, mert „hülye turista” kinézetünk volt. A homokban sétáltunk, nyakamban tükörreflexes kamera, Judit nagy színes nyalókát nyalogatott, az életről elmélkedtünk, és időnként indokolatlanul megálltunk csak úgy „nézni”, ami a 97%-os páratartalom mellett – ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem esik az eső, hanem melletted áll – vicces mert nem nagy a látótávolság. A környezettől megkülönböztetett az is, hogy nem volt rajtunk miniruha, nem szaltóztunk, nem dobott fel minket senki, hogy aztán ütemre elkapjon és nem álltunk piramisba sem. A Kriesthine&James páros egy utazási ügynökségnek dolgozott, és mivel célcsoport voltunk elhívtak vasárnapra egy bemutatóra.
Az amerikaiakat úgy tűnik csak készpénzzel lehet motiválni. Egy hete levélben kaptunk 2 dollárt és egy kérdőívet a „médiahasználati szokásainkról” azzal, hogy töltsük ki, küldjük be és még 5 dollárt küldenek. Vasárnap úgy volt, hogy 75 $-t fizetnek azért, hogy hallgassunk meg egy bemutatót, ami arról az utazásról szól, amit mi májusra terveztünk: hajóval át a Bahamákra, 3 nap 2 éj a szigeteken aztán haza. A bemutató elmaradt, 10 percben tájékoztattak, leszámolták a 75 dollárt a kezünkbe és kaptunk egy kedvezményes ajánlatot, amit egy éven belül felhasználhatunk erre az útra… :o))))
Amíg a tájékoztató tartott kisütött a nap, így célba vettük a partot. Persze nem ám gyalog… mi abban az élvezet??? Daytona Beach autós strand, vagyis le lehet gurulni a partra, kocsiban a hűtőtáska, zene, kiegészítők és élvezni a napot.
Az egyetlen hátránya, hogy az autók nyomot hagynak a parton, a felső sávban zebracsíkos a homok… :o((
De találtam példát arra is, hogy merjünk KICSIK lenni… :o)))
Kiadó szobák a parton:
És ugyanez, ha a szomszéd épület is látszik, ahol szintén vannak kiadó szobák… :o))))
Két óra sütkérezés, séta, kajálás és akupunktúrás kezelés után – a szél olyan erővel vágta hozzánk időnként az apró szemű homokot, hogy szerintem az a kezelés után be is épült a bőrünk alá – elindultunk a Daytona International Speedway felé, a Nascar mennyországába ahol az út csupa bal kanyar… :o)))
Azt nem tudom, hogy csak megint nagyon magyarok voltunk, vagy tényleg ingyenes volt, hogy bemenjünk és a lelátóról megnézzük a pályát mindenesetre minket érdekelt és az ajtó nyitva volt... Megnyugtató, hogy voltak mások is és nem kergettek ki minket úgyhogy íme néhány kép:
És íme a tavalyi győztes kéz és láblenyomata. a keze akkora mint az enyém, a lába kisebb, max 39-es...
Néhány Daytonás emlék tárggyal és az élménnyel gazdagodva farkaséhesen ültünk be Egy Taco Bell-be amit már tudom, hogy szeretni fogok…
