Régen nem írtam… Onnan tudom, hogy közben nem csak visszatért az Endeavor az űrből, de a NASA már kétszer csökkentette is a kikiáltási árát – hónapok óta árulják az összes űrsiklót…
Megragadva az alkalmat utoljára szólok a hidegről, úgy tűnik 10 hónapig most nem találkozom majd vele – tegnap 1 óra alatt vörösre égtem a napon…
Szóval lássuk Február hónap szavát. Előzetesen tudnunk kell a következőket: Februárban az USA mind az 50 államában volt hó. Ez olyan esemény amiről az országos meteorológiai intézet nem tudta megmondani, hogy máskor is előfordult-e már. Szóval nem maradt ki Hawaii és Florida sem, Floridában északon, Hawaii-ban a hegyekben volt hó.
Washingtont 3 nagy hóvihar bénította meg minden alkalommal napokig állt minden. Ott és akkor keletkezett a Február HÓ szava – bocs a rejtett szóviccért… :o)))
A szó: SNOWCIALIZMUS. Ami a szomszédokat segítő önkéntes és ingyenes hólapátolás jelöli… :o))))
Szerintem mindenképpen ez Február szava!!!!
És most a függőségről….
Azzal kezdeném, hogy:
Hello, István vagyok és Placsinta-kolista!
Azt hiszem, ha lenne anonim palacsintafüggők gyűlése így kellene köszönnöm. Aztán egy hosszas magyarázkodás következne, hogy miért nem sikerült „tisztának” maradnom, és könnyeimmel küszködve kérném a többieket, hogy segítsenek ellenállnom Aunt Jemima mini vagy a Kellog’s csoki csipszes palacsintájának de legalább Hungry Jack juharszirupját dugják el jobban. Aztán vádolhatnám a kormányt, az UFO-kat és beszélhetnék a gonosz földi ténykedéséről, mely egyértelműen a palacsintán keresztül akarja szolgálatába állítani a lelkeket.
Szóval függő vagyok. Most úgy próbálom leküzdeni, hogy annyit eszek ammennyit csak tudok, vagy bejön vagy nem... :o)))))))
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindennapok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindennapok. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 8., hétfő
2010. február 6., szombat
dinnye
A görögdinnye király…
És itt igazán jók a feltételek a termesztéséhez, sok napsütés sok eső. Januárban is igazán finomat lehet kapni belőle… :o)) Az ananász is remek, lédús, édes és a citrusfélék is jók. De senkinek eszébe ne jusson szőlőt venni. Az íze nem rossz, csak nem szőlő, hanem köret, ami a perverzitásnak egy olyan foka melyet csak az eper múl felül, ami szép nagy, de olyan az íze mintha egy kútba öntetnének egy fél liter eperszörpöt… Eperre emlékeztet, de erre csak 2 perccel az elfogyasztása után jössz rá, mert addig fanyalogsz és bosszankodsz a külcsín és a belbecs között húzódó kibékíthetetlen ellentét miatt.
Ha már víz… A csapvíz felejtős, zuhanyzás közben húzza és szárítja a bőrödet a klór, annyi van benne, de ez legalább megokolható, mocsaras terület, kell a fertőtlenítés. De hogy a palackozott ásványvíznek miért kell gyógyszer ízűnek lennie??? Így felejtős a tea is és minden ami instant. Levesnek is csak forralás után jó a víz.
A folyadékbevitellel szerencsére nem lesz gond, Nyáron a napi 2-4 liter úgysem lenne megoldható vízzel, az ásványi anyagokat is pótolni kell, egy 946 ml-es – 32 FL OZ-os – izoton ital viszont csak 89 cent.
Amin kiakadtam az a Coca Cola. Az esküvőnk helyszínén egy 0,25-ös Cola 5$ volt, ha nem al inclusiv lett volna az út biztosan még most is ásnék a homokban tiszta forrásvíz után… Ha hajóval átmentél a személyzet szigetére az nagy üzlet volt, mert 2$-ért fél litert lehetett venni. Itt 32 doboz 0.33-as Cola 8$ vagyis a Maldívos 0,25 áráért 6,6 litert adnak… Ez azért dúúúúrva…
De mit várunk egy országtól ahol lehet szín szerint válogatott m&m’s-t kapni, hogy azokat se veszítsék el akik csak a pirosat vagy a sárgát akarják...
És itt igazán jók a feltételek a termesztéséhez, sok napsütés sok eső. Januárban is igazán finomat lehet kapni belőle… :o)) Az ananász is remek, lédús, édes és a citrusfélék is jók. De senkinek eszébe ne jusson szőlőt venni. Az íze nem rossz, csak nem szőlő, hanem köret, ami a perverzitásnak egy olyan foka melyet csak az eper múl felül, ami szép nagy, de olyan az íze mintha egy kútba öntetnének egy fél liter eperszörpöt… Eperre emlékeztet, de erre csak 2 perccel az elfogyasztása után jössz rá, mert addig fanyalogsz és bosszankodsz a külcsín és a belbecs között húzódó kibékíthetetlen ellentét miatt.
Ha már víz… A csapvíz felejtős, zuhanyzás közben húzza és szárítja a bőrödet a klór, annyi van benne, de ez legalább megokolható, mocsaras terület, kell a fertőtlenítés. De hogy a palackozott ásványvíznek miért kell gyógyszer ízűnek lennie??? Így felejtős a tea is és minden ami instant. Levesnek is csak forralás után jó a víz.
A folyadékbevitellel szerencsére nem lesz gond, Nyáron a napi 2-4 liter úgysem lenne megoldható vízzel, az ásványi anyagokat is pótolni kell, egy 946 ml-es – 32 FL OZ-os – izoton ital viszont csak 89 cent.
Amin kiakadtam az a Coca Cola. Az esküvőnk helyszínén egy 0,25-ös Cola 5$ volt, ha nem al inclusiv lett volna az út biztosan még most is ásnék a homokban tiszta forrásvíz után… Ha hajóval átmentél a személyzet szigetére az nagy üzlet volt, mert 2$-ért fél litert lehetett venni. Itt 32 doboz 0.33-as Cola 8$ vagyis a Maldívos 0,25 áráért 6,6 litert adnak… Ez azért dúúúúrva…
De mit várunk egy országtól ahol lehet szín szerint válogatott m&m’s-t kapni, hogy azokat se veszítsék el akik csak a pirosat vagy a sárgát akarják...
2010. február 2., kedd
Február 7.
Élmény dús nap lesz az egyszer biztos…
Február 6.-án van Tina születésnapja, ami még önmagában nem ok az ünneplésre, de mivel ismerjük és meghívott a buliba így lassacskán kezd nőni az oksági foka.
Akiket nem kínzott volna a büntetőjog tanára az okság tanával annak csak annyit, hogy „az ok az eredmény azon előzménye, amely nélkül az eredmény nem, vagy nem úgy valósult volna meg…” másik ok, hogy együtt járunk salsa órákra, ami megint csak előrébb helyezi a rendszerben. A bulival nem lenne baj, de február 7.-én 4.39-kor a NASA kilövést tervez – Endeavour - ami persze nem azt jelenti, hogy ki is lövik az űrhajót, hanem azt, hogy mindenki ezt várja. Mi a leginkább ajánlott helyen, a Cape Canaveral-től induló Coco Beach-en várjuk a pillanatot, állítólag onnan a legszebb, leglátványosabb… Persze egy olyan ügynökségtől ami „feltalálta” a NORMÁLIS HIBA fogalmát nem várjuk el, hogy a megadott első időpontban sikerüljön is nekik a kilövés… :o))))
Szóval 7.-én hajnalban kb 2 - 2.30 között érkezés a partra – egy óra út – helyfoglalás, piknikezés csodavárás, aztán sok fénykép vagy kullogás haza…
Azért kell ennyivel előbb érkezni mert 7.-én este Miami-ban lesz a Super Bowl, vagyis lesz vagy egymillió ember akiknek egy része összeköti a kellemest a kellemessel és nem csak sör, chips, és kukorica társaságában előidézi a metropoliszok rémálmát, de el is utazik Floridába, és élőben lesz részeg miután hajnalban részeg volt a kilövést nézve.
A metropolisok rémálmát New York tapasztalta meg először. Történt ugyanis, hogy a Super Bowl tönkrevágta New York csatornarendszerét. A meccs alatt átlag amerikai barátunk ugyanis sört vedel, kukoricát és chipset zabál, hogy mégtöbb sört vedelhessen és ennek persze vegetatív következményei vannak. Az emésztési folyamat most is ugyanúgy ér véget mint szokott, azonban az időbeli koncentráció itt fokozott. Az emberek nagyrésze szurkol, és a meccs szünetében rohan a vécére, vagyis mindenki egyszerre ürít és öblít ami a csatornarendszer végletes túlterheléséhez vezet, mely miatt a mélyebben fekvő területeken a porcelánoltár visszaköszön, az alagsorokat elönti a honfitársak sport iránt érzett szeretetének fizikai manifesztációja… Igen, szarban úszik az alagsor vagy az utca… Volt, hogy a csatornázási művek kérte az embereket egy rendszer elfogadására, hogy megóvja a hálózat operatív biztonságát.
Ráadásul tart a biztonsági felkészülés, amit itt komolyan vesznek, több ellenőrzés, kutyák, speciális osztagok.
Így 7.-én hajnalban kilövés, este meccs. :o))
És íme egy merész átkötés a felkészülésről a felkészültségre.
A hétvégén találkoztam a felkészültség egy olyan fokával, amit az ember nem várna Amerikában, aztán a helyiek véges szellemi kapacitásának okán érthetővé válik miért is van rá szükség…
Történt, hogy el akartunk jutni a Premium 1 outletbe – ezt a hibát nem követjük el többet – de attól, hogy mész a freeway-en és látod magad mellett a bevásárlóközpont komplexumot és éppen egy kijárat is van az még nem jelenti, hogy ott kell letérni. Mi ezt a hibát követtük el – pontosítok a hibát én követtem el a feleségem csak felhívta rá a figyelmet és nem hagyta ezt az információt elveszni… :o))
Szóval a 76-os kijáraton kimentem, ami nem a Premiumhoz vitt, hanem a Florida Turnpike-ra ahol ugyan fizető kapu van – szerencsére csak 50 cent – de legalább van néni, akitől meg lehet kérdezni, merre kell menni. Itt jött a meglepetés. A néni kért némi időt, amíg a visszajárót kiszámolta és átadta, majd elmondta a 7 információt tartalmazó útleírást és mosolyogva átadott egy lapot amin KINYOMTATVA ott volt minden…
A turpike-on 2,5 mérföld; U kanyar vissza egy szervíz ponton; vissza délre, 259-es kijáratnál vissza az I4-re; nyugatra Tampa felé; a 75B kijáraton - ami nem jobbra megy le, hanem a legbelső sávból balra fel- letérve balra az Internationalra; az Internationale drive-on a prémium 1 road-ig.
Vajon mennyien nézték be a kanyart, mielőtt valaki leírta és odakészítette ezt a kis információs lapot??? :o)))))
Február 6.-án van Tina születésnapja, ami még önmagában nem ok az ünneplésre, de mivel ismerjük és meghívott a buliba így lassacskán kezd nőni az oksági foka.
Akiket nem kínzott volna a büntetőjog tanára az okság tanával annak csak annyit, hogy „az ok az eredmény azon előzménye, amely nélkül az eredmény nem, vagy nem úgy valósult volna meg…” másik ok, hogy együtt járunk salsa órákra, ami megint csak előrébb helyezi a rendszerben. A bulival nem lenne baj, de február 7.-én 4.39-kor a NASA kilövést tervez – Endeavour - ami persze nem azt jelenti, hogy ki is lövik az űrhajót, hanem azt, hogy mindenki ezt várja. Mi a leginkább ajánlott helyen, a Cape Canaveral-től induló Coco Beach-en várjuk a pillanatot, állítólag onnan a legszebb, leglátványosabb… Persze egy olyan ügynökségtől ami „feltalálta” a NORMÁLIS HIBA fogalmát nem várjuk el, hogy a megadott első időpontban sikerüljön is nekik a kilövés… :o))))
Szóval 7.-én hajnalban kb 2 - 2.30 között érkezés a partra – egy óra út – helyfoglalás, piknikezés csodavárás, aztán sok fénykép vagy kullogás haza…
Azért kell ennyivel előbb érkezni mert 7.-én este Miami-ban lesz a Super Bowl, vagyis lesz vagy egymillió ember akiknek egy része összeköti a kellemest a kellemessel és nem csak sör, chips, és kukorica társaságában előidézi a metropoliszok rémálmát, de el is utazik Floridába, és élőben lesz részeg miután hajnalban részeg volt a kilövést nézve.
A metropolisok rémálmát New York tapasztalta meg először. Történt ugyanis, hogy a Super Bowl tönkrevágta New York csatornarendszerét. A meccs alatt átlag amerikai barátunk ugyanis sört vedel, kukoricát és chipset zabál, hogy mégtöbb sört vedelhessen és ennek persze vegetatív következményei vannak. Az emésztési folyamat most is ugyanúgy ér véget mint szokott, azonban az időbeli koncentráció itt fokozott. Az emberek nagyrésze szurkol, és a meccs szünetében rohan a vécére, vagyis mindenki egyszerre ürít és öblít ami a csatornarendszer végletes túlterheléséhez vezet, mely miatt a mélyebben fekvő területeken a porcelánoltár visszaköszön, az alagsorokat elönti a honfitársak sport iránt érzett szeretetének fizikai manifesztációja… Igen, szarban úszik az alagsor vagy az utca… Volt, hogy a csatornázási művek kérte az embereket egy rendszer elfogadására, hogy megóvja a hálózat operatív biztonságát.
Ráadásul tart a biztonsági felkészülés, amit itt komolyan vesznek, több ellenőrzés, kutyák, speciális osztagok.
Így 7.-én hajnalban kilövés, este meccs. :o))
És íme egy merész átkötés a felkészülésről a felkészültségre.
A hétvégén találkoztam a felkészültség egy olyan fokával, amit az ember nem várna Amerikában, aztán a helyiek véges szellemi kapacitásának okán érthetővé válik miért is van rá szükség…
Történt, hogy el akartunk jutni a Premium 1 outletbe – ezt a hibát nem követjük el többet – de attól, hogy mész a freeway-en és látod magad mellett a bevásárlóközpont komplexumot és éppen egy kijárat is van az még nem jelenti, hogy ott kell letérni. Mi ezt a hibát követtük el – pontosítok a hibát én követtem el a feleségem csak felhívta rá a figyelmet és nem hagyta ezt az információt elveszni… :o))
Szóval a 76-os kijáraton kimentem, ami nem a Premiumhoz vitt, hanem a Florida Turnpike-ra ahol ugyan fizető kapu van – szerencsére csak 50 cent – de legalább van néni, akitől meg lehet kérdezni, merre kell menni. Itt jött a meglepetés. A néni kért némi időt, amíg a visszajárót kiszámolta és átadta, majd elmondta a 7 információt tartalmazó útleírást és mosolyogva átadott egy lapot amin KINYOMTATVA ott volt minden…
A turpike-on 2,5 mérföld; U kanyar vissza egy szervíz ponton; vissza délre, 259-es kijáratnál vissza az I4-re; nyugatra Tampa felé; a 75B kijáraton - ami nem jobbra megy le, hanem a legbelső sávból balra fel- letérve balra az Internationalra; az Internationale drive-on a prémium 1 road-ig.
Vajon mennyien nézték be a kanyart, mielőtt valaki leírta és odakészítette ezt a kis információs lapot??? :o)))))
2010. január 24., vasárnap
Szemezgetés a hétből
Vicces hét volt. Kedden hajnalban keltünk, és mentünk az SSA irodába egy igazolásért, hogy nem lehet SSN számom, ez kellett a jogsihoz. Tudtuk, hogy sokan szoktak lenni, így nyitás előtt egy órával ott voltunk, ami jó döntés volt, mert 20 perccel később már jókora sor volt. Azaz két jókora sor: az egyik az ügyintézéshez, a másik a kártya kiadáshoz egymástól 20 méterre külön ajtók előtt tekeregve. Mi beálltunk az ügyintézéshez – logikus első alakalom, ügyintézünk, kártyát nem kapok csak egy igazoló levelet - egy óra sorban állás után derült ki, hogy hiba volt…A biztonsági őr arcán a 140 kilós emberek elnéző mosolyával a másik ajtó felé mutatott, ahová az előbb ment be egész dél-amerika, hogy ott kellene lennünk… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Szerencsére 40 perc alatt végeztünk, mert a mi ügytípusunkhoz kevesen jöttek, de így is jól szórakoztam; a kedvencem a másik biztonsági őrbe oltott recepciós ügyfélirányító figura volt. 160 cm magas latino faszi egyenruhában, jelvénnyel, oldalán fegyverrel. Kért némi figyelmet, amire alapos oka volt, a hátsó sorokban ugyanis az elől ülőktől nehezen láthatták, csak a hangját lehetett hallani. Elmondta a szabályokat: ez egy szövetségi épület, az ő fegyvere lehet itt az egyetlen, akinél mégis van menjen ki, a telefonokat kapcsoljuk ki, ha valakinek a teloja bármilyen hangot kiad kivágja (az embert és nem a telefont). Én végig féltem azt a 40 percet, mert ha hoz egy kisszéket, vagy egy létrát simán le tudott volna fejelni… :o))))))
Szerdán láttam életemben először ELFOGYNI a ketchupot… Ok lehet, hogy ez másnak nem nagy dolog, de én még nem éltem meg ilyet. 1,13 kg ketchup ami nem beszáradt, nem lejárt a szavatossága, nem megbuggyant a melegben mert valaki balga módon a konyhapulton hagyja egy hétre – ugye Giusi – hanem ELFOGY. Talán köze lehet a dolognak ahhoz, hogy otthon vannak ÍZEK így nem kell rásegítenie Heinz bácsinak a speciális ízesítésű paradicsomszószával. De itt elfogyott… :o)))
Csütörtökön a jogsi miatt keltünk korán, 8.15-re volt időpontunk. Vittünk két levelet amin rajta volt a nevem – a cím igazolásához ezt kérték – egy esküvői meghívót és egy karácsonyi lapot. Még örültünk is, hogy csak kettő kell, mert több nincs ami postán jött volna. Persze jöhettünk haza, mert számla kellett nekik vagy hivatalos levél… Mikor mondtuk, hogy az nem az én nevemre jött közölték, hogy az mindegy… ?????? Így Judit nevére szóló levelekkel igazoltuk az én lakcímemet… Nem állítom, hogy ez normális dolog, de ránéztek a 2 levélre és kipipálták, hogy ez is megvolt.
Pénteken multikulti házibuli volt Serchio-val, a columbiai sráccal, aki szerint a legfontosabb angol szó a Fuck, amit különböző hangsúllyal kiejtve nagyon sok mindent ki tudunk fejezni, gyakorlatilag lefedi a teljes nyelvi készletet és a világ minden történését.
Ezen nyelvtörténeti paradoxon mellett a középkorúakon hullámokban áttörő „Menjünk Salsázni!” hangulat uralkodott el a társaságon. Így péntek esténként valószínűleg kubai stílusú Salsa órákra megyünk egy páran. Mikor még tánciskolában dolgoztam volt szerencsém azt is tanulni, kíváncsi vagyok mi maradt meg belőle. Te jó ég annak már 9 éve volt… Mindegy, nekem az is nyelviskola lesz inkább… :o)))
Szombatom pedig Wedding Shower-re hívtak minket. Ez azért megér pár sort, itt ugyanis intelligensen kerülik ki, hogy az ifjú párnak a 4. ugyanolyan kenyérpirító vagy robotgép kibontásakor is ugyanolyan, hálától eltelt arccal kelljen a „rokon-barát-ismerős”-re nézni, mintha valóban értelme lenne az ajándékának és már az első kibontásánál sem kerekedett volna el a szeme, hogy mi ez a sz*r…
Szóval a kiválasztott boltokban az ifjú pár összeállít egy listát amin van 2$ -os ajándéktól 500$-os ig minden, ki mennyit szán rá választhat. Ha valamit megvettek a rendszer jelzi, hogy ne legyen belőle kettő. Csak bemész a boltba, az ügyfélszolgálaton elmondod a nevet, hogy kinek az esküvői, babaváró vagy egyéb ajándék listája kellene, amit kinyomtatva a kezedbe adnak és mehetsz válogatni.
Ennyit a hétről...
Szerencsére 40 perc alatt végeztünk, mert a mi ügytípusunkhoz kevesen jöttek, de így is jól szórakoztam; a kedvencem a másik biztonsági őrbe oltott recepciós ügyfélirányító figura volt. 160 cm magas latino faszi egyenruhában, jelvénnyel, oldalán fegyverrel. Kért némi figyelmet, amire alapos oka volt, a hátsó sorokban ugyanis az elől ülőktől nehezen láthatták, csak a hangját lehetett hallani. Elmondta a szabályokat: ez egy szövetségi épület, az ő fegyvere lehet itt az egyetlen, akinél mégis van menjen ki, a telefonokat kapcsoljuk ki, ha valakinek a teloja bármilyen hangot kiad kivágja (az embert és nem a telefont). Én végig féltem azt a 40 percet, mert ha hoz egy kisszéket, vagy egy létrát simán le tudott volna fejelni… :o))))))
Szerdán láttam életemben először ELFOGYNI a ketchupot… Ok lehet, hogy ez másnak nem nagy dolog, de én még nem éltem meg ilyet. 1,13 kg ketchup ami nem beszáradt, nem lejárt a szavatossága, nem megbuggyant a melegben mert valaki balga módon a konyhapulton hagyja egy hétre – ugye Giusi – hanem ELFOGY. Talán köze lehet a dolognak ahhoz, hogy otthon vannak ÍZEK így nem kell rásegítenie Heinz bácsinak a speciális ízesítésű paradicsomszószával. De itt elfogyott… :o)))
Csütörtökön a jogsi miatt keltünk korán, 8.15-re volt időpontunk. Vittünk két levelet amin rajta volt a nevem – a cím igazolásához ezt kérték – egy esküvői meghívót és egy karácsonyi lapot. Még örültünk is, hogy csak kettő kell, mert több nincs ami postán jött volna. Persze jöhettünk haza, mert számla kellett nekik vagy hivatalos levél… Mikor mondtuk, hogy az nem az én nevemre jött közölték, hogy az mindegy… ?????? Így Judit nevére szóló levelekkel igazoltuk az én lakcímemet… Nem állítom, hogy ez normális dolog, de ránéztek a 2 levélre és kipipálták, hogy ez is megvolt.
Pénteken multikulti házibuli volt Serchio-val, a columbiai sráccal, aki szerint a legfontosabb angol szó a Fuck, amit különböző hangsúllyal kiejtve nagyon sok mindent ki tudunk fejezni, gyakorlatilag lefedi a teljes nyelvi készletet és a világ minden történését.
Ezen nyelvtörténeti paradoxon mellett a középkorúakon hullámokban áttörő „Menjünk Salsázni!” hangulat uralkodott el a társaságon. Így péntek esténként valószínűleg kubai stílusú Salsa órákra megyünk egy páran. Mikor még tánciskolában dolgoztam volt szerencsém azt is tanulni, kíváncsi vagyok mi maradt meg belőle. Te jó ég annak már 9 éve volt… Mindegy, nekem az is nyelviskola lesz inkább… :o)))
Szombatom pedig Wedding Shower-re hívtak minket. Ez azért megér pár sort, itt ugyanis intelligensen kerülik ki, hogy az ifjú párnak a 4. ugyanolyan kenyérpirító vagy robotgép kibontásakor is ugyanolyan, hálától eltelt arccal kelljen a „rokon-barát-ismerős”-re nézni, mintha valóban értelme lenne az ajándékának és már az első kibontásánál sem kerekedett volna el a szeme, hogy mi ez a sz*r…
Szóval a kiválasztott boltokban az ifjú pár összeállít egy listát amin van 2$ -os ajándéktól 500$-os ig minden, ki mennyit szán rá választhat. Ha valamit megvettek a rendszer jelzi, hogy ne legyen belőle kettő. Csak bemész a boltba, az ügyfélszolgálaton elmondod a nevet, hogy kinek az esküvői, babaváró vagy egyéb ajándék listája kellene, amit kinyomtatva a kezedbe adnak és mehetsz válogatni.
Ennyit a hétről...
2010. január 23., szombat
Florida veszélyben...
Jelentem Florida veszélyben van... Multikulturális gyarmatosítás áldozatává válik...Eltűnőben vannak az itt született emberek...
Tegnap voltunk egy házibuliban Judit egyik munkatársánál -beszélgetős parti volt az első 2 órában még értettem mindent utánna volt olyan csaj akinek a kötőszavait sem...
De nem ez a lényeges, szóval leültünk beszélgetni.
Az asztaltársaság:
Hosszas gondolkodás után is csak 2 lányt tudtak mondani aki az államban született, de most nincsenek itt, az egyik már el is költözött...
Szóval kezdek aggódni Floridáért... :o))))))))
Vagy büszkén jelentem: ELFOGLALTUK!
Tegnap voltunk egy házibuliban Judit egyik munkatársánál -beszélgetős parti volt az első 2 órában még értettem mindent utánna volt olyan csaj akinek a kötőszavait sem...
De nem ez a lényeges, szóval leültünk beszélgetni.
Az asztaltársaság:
- Egy Délafrikai fehér srác - az élete veszélyben volt az új politikai környezetben Johannesburgban, kezdetben furcsa volt neki, hogy itt éjszaka is biztonságos sétálni, vagy az utcán lenni.
- Egy Columbiai srác - hasonló élmények másik ország.
- Egy Aruba-i lány - a 4 anyanyelvű környezet után felüdülés, hogy itt csak kettőt használnak, pláne ha a négy egyike a holland...
- Két magyar - a gyengébbek kedvéért mi...
- Az amerikaiak meg: 1 California, 1 Indiana, 1 Georgia, 1 Tennessee, 1 North Carolina
Hosszas gondolkodás után is csak 2 lányt tudtak mondani aki az államban született, de most nincsenek itt, az egyik már el is költözött...
Szóval kezdek aggódni Floridáért... :o))))))))
Vagy büszkén jelentem: ELFOGLALTUK!
2010. január 10., vasárnap
Jeff megmondta...
Igen, igen , igen!!!! :o)))))
Jeff Dunham megmondat, hogy van ilyen, még ha nehezen hihető is... Ő " öreg barátjának" Walternek ajánlotta, hogy menjen el a WalMart-ba köszönő embernek (aki nem látta feltétlenül keressen rá a YouTube-on!!!!)
És ma megtörtént... Rámköszönt egy ember... nem tisztán barátságból, nem rosszul értelmezett udvariasságból, nem azért mert beszélgetést akart kezdeményezni egy napon, aminek a hajnalán hó eshetett volna Floridában, nem akart semmit eladni, hanem mert neki EZ a munkája!!!!
Köszönt, és megkérdezte hogy vagyok... :o)))) Sorsfordító élmény! :o))))))))))
Jeff Dunham megmondat, hogy van ilyen, még ha nehezen hihető is... Ő " öreg barátjának" Walternek ajánlotta, hogy menjen el a WalMart-ba köszönő embernek (aki nem látta feltétlenül keressen rá a YouTube-on!!!!)
És ma megtörtént... Rámköszönt egy ember... nem tisztán barátságból, nem rosszul értelmezett udvariasságból, nem azért mert beszélgetést akart kezdeményezni egy napon, aminek a hajnalán hó eshetett volna Floridában, nem akart semmit eladni, hanem mert neki EZ a munkája!!!!
Köszönt, és megkérdezte hogy vagyok... :o)))) Sorsfordító élmény! :o))))))))))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
