Karácsony

Furcsa egy karácsony volt az idei, otthon hó esett aztán egy nap alatt 47,8 fokot nőtt a hőmérséklet, egy terrorista a gép helyett a lábát gyújtotta fel, én pedig eltöltöttem az első karácsonyomat 24 fokban Cocoa Beachen az óceánparton. Bár fürdeni nem volt kedvem a 21-22 fokos vízben több őrült is szórakozott ezzel. Nem is a víz hőmérséklete riasztott el, hanem a szél ami a vízből kifelé a kisebbeket törpökké változtatta a nagyobbakat pedig színtévesztő Shrek-ké mindenesetre kicsit kékek voltak...


Azt hittem itt nagyobb a karácsonyi őrület - eladni, eladni, eladni alapon, Magyarországon november elejétől elindul a gépezet, minden boltban karácsonyi dalok és sulykolják, hogy vegyél, vegyél - de itt a PC (Politically Correct) szemlélet megölte ezt az ünnepet. Nincs "Merry Chrismas" sehol, mert az keresztény, helyette van "Happy Holiday", meg "Season Greetings" amihez nem írtak dalokat és nem Találták ki, ha több felekezet van, meg valaki azokban sincs akkor hogy ünnepeljenek együtt, de azért sem bántanak meg senkit...

Meg egyébként is most volt a Hálaadás ami náluk nagyobb ünnep, csak a kereskedők szívták meg mert ott nincs ajándék... :o))

Mindenesetre mi azért Judittal csináltunk karácsonyfát, íme:

kagylót nem volt nehéz szerezni, a homok meg adott volt....

A lábamat azért megáztattam kicsit így a 3 óceánból kettő már megvolt... :o)))

Esztétikai okokból a blogban fellelhető képek nagyobbik részén a feleségem vagy a táj látható majd, íme egy olyan amelyiken mindkettő megtalálható:

Ha minden igaz ez lesz az egyik célállomás nyáron vagy északabbra New Smyrna Beach ha az óceánhoz jövünk, és állítólag innen a legjobb megnézni az űrrepülők kilövését is, Cape Canaveral itt van mellette.

A parton egy öngyilkosjelölt 5-6 év körüli kissrác madarakat idomított: kajával a kezében szaladgált a madarak pedig lekövették a mozgását... :o)))

Hazafelé fotóztam egy szösszenetet arról, hogy a Floridaiak hogy látják a karácsonyt, miközben a légi közlekedés megbénult New Yorkban és Washingtonban az egy éjszaka leesett 50-60 cm-es hótól:

ehhez nincs mit hozzáfűzni...

Esküvő

Mindazoknak akik eddig nem találkoztak ezzel a ténnyel és meglepetten kapják fel a fejüket a hírre mint egy elefánt akivel most közölték a keno 14. heti nyerőszámait pedig erre az információra aztán igazán nem volt szüksége tudatom, hogy igen, MEGNŐSÜLTEM. Természetesen mint oly sok mindennek ennek is van bruttó és nettó ideje az életemben. A házasságkötés 2009.11.27-én a Maldív-szigeteken volt - ezért nem megsértődni, hogy nem voltál meghívva - de a magyar állam az otthoni regisztráció időpontjával 2009.12.03 tekinti érvényesnek. Az az előnye megvan, hogy a kettő között bármikor ünnepelhetjük a házassági évfordulót és ha 27-én szúrós szemmel néznek rám, mondhatom, hogy de hát 3.-án... :o)))))))

Néhány kép az esküvőről, később talán egy rövidített videó is ha lesz időm elkészíteni...

A képekért KÖSZÖNET:

Anitának és Lacinak akiknek már vagy 30x nekiálltam e-mailt írni, de sohasem fejeztem be és ha jönnek házasodni ide a Bahamákra megyek fotózni... :o))))

Oszinak akinek lassú az ujja így egy beállításról időnként 15-20 képünk is van, és a többieknek a hangulatért. :o)))

Ez az egyik kedvencem, úgyhogy ezzel kezdem...

egy közeli...

Kókuszpálma ág alatt a bizonyítékkal... :o)))

Itt több maradt a naplementéből... :o)))

A romantikus vacsi a parton, alíg 2 óra volt... :o))))

Esküvői fotók

Kezdjük el...

Mondhatnám, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy mivel is kezdjem el a blogot, de elképesztően nagyot lódítanék, vagy ha már állatok itt floridában akkot gekkóítanék sirályítanék vagy pingvinítenék...
Teljesen világos volt, hogy a blog nagyrészben foto blog lesz, élményeket és benyomásokat fog megörökíteni és nem a mindennapok leírására szolgál majd. Néha az örjöngés néha az öröm néha a céltalan puffogás területének szánom, kéretik ekként olvasni. A másik célom - hogy valami hasznosat is csináljak - segítség azoknak akik Floridába jönnek hosszabb rövidebb időre; én is weblapokon és blogokon néztem körül és nekem sokminden hiányzott, így néha próbálok majd közérdekű lenni.

Azoknak akiknek ez nem lenne világos engem tulajdonképpen elraboltak... Hosszú ideig eszem ágában sem volt az USA-ba jönni, sőt amikor megpróbáltam az USA állt ellen. Egyszer akartam kijönni egy nyáron körülnézni kicsit mit csinál a menyasszonyom - róla kicsit később részletesebben - de a követség megtagadta az akkor még szükséges vízumot, mert akihez jöttem volna annak 3 érvényes vízuma is volt - mindet a követség adta - és a konzul fixa ideája volt, hogy mi itt össze akarunk házasodni, és elbújunk egy Alabamai kunyhóba egy félig korhadt evező és egy oxuidációnak indult alumíniumkanál közé és ott éljük le az életünket...

Az elraboltatásom azzal kezdődött, hogy megnősültem. Erről egy külön bejegyzésben kicsit hosszabban majd, mindenesetre H4-es (hozzátartozói) vízummal jöttem ki immáron a feleségemhez aki mozgássérült gyerekeket fejleszt. Én meg addig rekleálódom, kipihenem mindazt amit az elmúlt 14 év munkái rám pakoltak, fejlesztem a nyelvtudásom, keresek valami otthoni de neten végezhető melót hogy ne unjam kockásra magamat és megnézem mit csinálnak az amerikaiak...

A Miskolci Egyetem felé menet a tapolcai elágazás után van egy felüljáró, egy piciny beton lábazatú valami, aminek a falára valaki évekkel ezelőtt a következő bölcseletet fújta továbbgondolva és némi szetereótípiával vegyítve Descartes alaptételét: "Nem gondolkodom, tehát Amerikai vagyok!" gyanítom néha teszik, de biztosan másképpen mint mi...